11. fejezet:

Pár órával azután, hogy a Fekete Gyöngy ismét feltűnt a horizonton, Elisabeth Swann belenézett az iránytűjébe, mely dél felé mutatott. Ezt megmondta Jack Sparrownak is, mire a kalóz bólintott, és dülöngélve a kormányhoz sétált. Pár perc múlva már arra mentek, amerre Elisabeth javasolta.

Így történt, hogy pár óra múlva egy másik hajó is feltűnt a horizonton. Elisabeth rögtön felismerte.

- Ez a Détortiller! – kiáltotta boldogan.

- Détortiller? – Jacknek nem volt ismerős a hajó neve.

- A hajó, amely Tia Dalmától indult el Barbossa vezetésével a Te keresésedre. Egy ideig én is ezen a hajón voltam a legénység tagja, aztán szerencsére a tengerbe zuhantam, és a Világ Végén kötöttem ki.

Jack bólintott, jelezvén, érti amit Elisabeth mondott.

- Szerencsés vagy Elisabeth, neked volt miért a tengerbe zuhannod. Nekem sok évvel ezelőtt nem volt. Csak rab voltam odalent – szólt közbe Aurélie, mire Elisabeth bíztatóan rámosolygott.

- Én hiszek abban, hogy minden okkal történik. Talán még nem találtad meg azt, amiért a Világ Végén kötöttél ki. Talán még csak ezek után fog megtörténni az a valami.

- Remélem igazad lesz Lizzy. Bár én már így is boldog vagyok. Végülis, ha mindezek a dolgok nem történnek meg, nem ismertelek volna meg Titeket.

- Igaza van Lizzynek, a horizont csak ránk vár Aurélie – mosolygott Jack is, aki időközben tegező viszonyba keveredett Aurélievel.

Fél óra sem telt el, és a hármas már a Détortiller fedélzetén állt-

- Barbossa! – kiáltotta Elisabeth, miután megpillantotta a hajó kapitányát. A küldetésnek vége, Jack Sparrow kiszabadult.

- Elisabeth? – a kapitány alig hitt a szemének.

- Igen, én vagyok. Jack-kel és egy barátnőmmel, Auréievel. A Világ Végén csatlakozott hozzánk, Ő is úgy szökött meg férje, Ben elől.

Aurélie és Jack ekkor értek át a Détortiller fedélzetére.

- Lám-lám Jack Sparrow, talán nőt egy kicsit a szerencséd? Vagy mindezt csak Elisabeth Swann szerelmének köszönheted?

- Uram! – Elisabethnek a legkevésbé sem volt ínyére a kalóz megjegyzése.

- Nem. Mindezt Aurélienek, a Világ Vége királynőjének köszönhetem. – Elisabeth itt nagyon mérgesen nézett rá, mire hozzátette. – És egy kicsit Elisabethnek is persze.

- Aurélie. Valahonnan nagyon ismerős Nekem ez a név. – Barbossa arcán látszott, hogy komolyan gondolkozik.

- Sajnálom, hogy Ön nem emlékszik pontosan. Pedig egykoron mindent felajánlott Nekem. Én persze minden elutasítottam, mert azt hittem, Bent szeretem. Sajnálom.

- Már emlékszem! Nos, semmi gond, már megtanultam, hogy csak a becsületesekkel kell vigyázni. Egy becstelen mindig becstelen marad.

- Becsszóra! – szólt közbe mosolyogva Elisabeth, majd Jack felé fordult, és halkan, hogy csak a kalóz hallja, folytatta. – Azt hiszem, furcsa dolgok fognak még kiderülni Auréélie múltjáról. Sosem gondoltam, hogy Barbossa életében jelen volt valaha az őszínte szeretet.

- A látszat néha csal – mosolygott Jack, majd megcsóválta a fejét. – Én sem képzeltem Kedvesem, hisz ez az ember elvette a hajómat.

-Mire véljem ezt Kapitány? –Aurélie úgy tűnt, vette a lapot, és képes minden újrakezdeni Barbossával.

- Ön volt a becsületes, akivel nem ártott volna vigyázni. Én pedig a becstelen, aki Önt majdnem teljesen elfelejtette. Hírtelen csak az almákra emlékeztem…

- Kedves Öntől Kapitány, hogy helyettem csak egy kosár alma emlékét őrizte meg! Tény, imádtam Önnel csónakba szállni és messze a parttól almát enni és boldognak lenni.

- Azt hiszem, mi körbenézünk Lizzyvel a hajón – szólt közbe Jack, aki idővel észrevette, Nekik semmi keresnivalójuk nincs Barbossáék mellett.

- Jack, úgy örülnék neki, ha Aurélie is boldog lenne végre. Most, hogy mi megtaláltuk a boldogságot, megérdemelné Ő is.

- Talán Én is, Elisabeth! Mi van közted és Jack között? Én azt hittem, csak egyszeri alkalom volt, aggódtam érted, mikor a tengerbe zuhantál. – Elisabeth a hang irányába fordult, bár feleslegesen, hiszen tudta, hogy Will Turner áll ott.

- Sajnálom Will. Sajnálom, de Őt szeretem.

- Te pedig meghalhatsz érte, ahogy ígérted! – szólt közbe Jack a legrosszabbkor.

Willt elöntötte a féltékenység, és kardot rántott a kalózra.

Elisabeth egy ideig próbált közéjük állni, de nem hallgattak rá. Így a lány fogta magát, és leült a hajó orrába.

Nem kis ideig ült ott mozdulatlanul, gondolataiba merülve, mire megpillantott valamit messze a távolban.

- Hajó a láthatáron! – kiáltotta el magát, mire megbizonyosodott benne, hogy tényleg egy hajót lát.

Jack és Will meg sem hallotta Őt, annyira egymással voltak elfoglalva. Aurélie és Barbossa azonban rögtön ott teremtek.

- Végül hát mégis eljönnek Jack Sparrowért. Tévedtem, mikor azt mondtam, megnőtt a szerencséje.

- Hogy érti ezt kapitány? – kérdezte Elisabeth, akit kétségbe ejtettek a kapitány szavai.

- Ez John Sparrow hajója. Nem tudom, hallott-e már róla – kérdezte Barbossa, mire Elisabeth bólintott.

- Tennünk kell valamit! – szólt idegesen Aurélie is. - Nem hagyhatjuk, hogy megtörténje az, amitől Jack lassan húsz éve retteg. Most, mikor végre teljessé válhatna az élete, ahogy Elisabethé is.

- Azt mond meg Aurélie, hogy kiért aggódsz. A barátnődért, vagy Jack Sparrowért?

- A szerelmükért – vágta rá gondolkozás nélkül az asszony.

- Jack Sparrow, az istenért, fejezzétek be, John Sparrow van itt! – kiáltotta Elisabeth olyan hangosan, ahogy csak tudta.

A kívánt hatás nem is maradt el, Jack rögtön odaszaladt a többiekhez. A mosoly is hamar lehervadt az arcáról.

- Mire vártok? Horgonyt leengedni, a baloldalon! – kiáltotta, megfeledkezve arról, hogy ezen a hajón nem Ő a kapitány.

- Bal oldalon? – értetlenkedett Barbossa.

- Egyszer majdnem bevált a Gyöngy ellen. John hajója pedig csak gyenge utánzata a fekete Gyöngynek!

- Ha már szóba hoztad Jack… A legénységem felével menj át a gyöngyre, két hajóval nagyobbak az esélyeink. Meg aztán, nem szeretném, ha bántódása esne annak a hajónak.

- Tévedek, vagy tényleg aggódsz értem? – kérdezte Jack, miközben maga mellé gyűjtött körülbelül tíz embert.

- Aurlie aggódik Értetek, és ez elég Nekem – felelt csendesen a kapitány.

- Köszönjük – mondta Elisabeth. – De ezt majd valamikor máskor megbeszélik, most viszont közeledik az az istenverte hajó!

Barbossa bólintott, mire Jack elindult a Gyöngy felé, nyomában Elisabethel és a tíz emberrel.

A csata hamar véget ért, a Gyöngy és a Détortiller közös erővel legyőzte John Sparrowot, és a tenger fenekére küldték a hajóját. A legénységet pedig megkötözték és átvitték Barbossa hajójának a fedélzetére.

A matrózokat Jack és Barbossa elosztották egymás között, Johnt pedig Jack a tenger fenekére küldte.

Már csak egy személy volt a fedélzeten, akinek a sorsáról még nem döntöttek.

Isabella Black.

Barbossa már majdnem kimondta, hogy küldjék őt is a tenger fenekére, de Will Turner közbevágott.

- Egy ujjal se merjenek hozzáérni! – kiáltotta, majd Isabella mellé lépett, kezét megszabadította a kötelektől, és rámosolygott.

- Will Turner vagyok – mutatkozott be.

- Bocskor Bill fia? – kérdezte a lány, majd hírtelen észbe kapott, és hozzátette. – Isabella Black vagyok, Jack Sparrow menyasszonya.

- Igen, Ő az apám. Azt hiszem, hasonló cipőben járunk. A menyasszonyom, Elisabeth Jack Sparrow oldalán lépked.

- Sajnálom – mondta Isabella, majd átölelte Willt. – Köszönöm, hogy megmentettél.

Ekkor Elisabeth lépett oda hozzájuk.

- Elisabeth Swann vagyok – mutatkozott be Isabellának. – Te pedig Isabella Black, Jack Sparrow menyasszonya. Sajnálom, de Jack már foglalt. Viszont Will szabad, és azt hiszem, felkeltetted az érdeklődését. Ha így van, kívánom legyetek boldogok.

- Azt hiszem, már csak két eljegyzést kell felbontanunk – mondta Isabella, majd Will felé fordult. – Pesze, csak ha Te is így akarod.

- így akarom! – mosolygott a férfi, majd még egyszer, utoljára átölelte Lizzyt. – Azt hiszem, mindkettőnknek jobb lesz így. Ég Veled Elisabeth!

- Viszlát Will! – köszönt el a lány is, majd elindult Jack felé.

A kalóz egyedül állt a hajó orránál, úgy várta Elisabethet.

- Még soha, senkinek sem mondtam, azt, amit Neked fogok. Szeretlek Elisabet Swann!

- Én is szeretlek! – mondta Elisabeth Jacknek, majd egy csókban forrtak össze. Úgy érezték, övék a Világ, bármit megkaphatnak. S valóban, így is volt. Övék volt a fekete Gyöngy, a Szabadság.

Most azonban nem csak Ők voltak boldogok a Détortiller fedélzetén.

Boldog volt Aurélie és Barbossa, illetve Isabella és Will is.

Boldogok voltak, a Világ Közepén.