| Írta: Orsi
Olvassátok el, megéri. :)
A séta
Elizabeth vázába tette a virágokat. Szépen elrendezte őket, megsimította szirmukat.
Tudta: választása végleges, már nem visszakozhat.
A férfi átölelte, érezte a haja illatát. Szerette az illatot, a rózsák illatát, a tenger sós lehelletét. A kedvenc dolgai közül kettőt. A lány megfogta a kezét, és hátranézett. Egyenesen a férfi szemébe.
Elizabeth mély levegőt vett, apja mellett állva. A férfi megsimította lánya finom arcát, ahogy azt a jó apák szokták. Büszke volt rá, amiért jól döntött, és vele maradt. A lány viszont nem volt biztos döntése helyességében. Boldog volt apja házában. De boldog volt a tengeren is, és szabad. Több lehetőség állt előtte mint most. Több mi? Szerelem? Nem, a szerelem nem a szabadságról szól. Sem neki, sem másnak.
A szerelem juttatta ebbe a szűk ruhába, és a szerelem miatt reszket a gyomra. Hogy miért ezt választotta? Talán a biztonság miatt. Az már más kérdés, hogy lelkének egy darabja elveszett ezzel.
A férfi megmutatta lelkét, megmutatta szerelmét a lánynak. Óvatosan ölelte, és a fülébe nyögte mennyire szereti. Gyengéd és lassú volt, hiszen tudta, ez a lány első alkalma. Tudta, hogy több lehetőség nem lesz ilyesmire. Az övé lesz, mégha csak néhány percre is. A lány szíve a torkában dobogott. Mosolyogva a férfi fülébe suttogta hogy mit fog tenni vele. A férfi arcán halvány mosoly jelent meg, és lenézett a lányra.
Már mindent tudott.
A főkormányzó és lánya megkezdték lassú sétájukat a kert végébe. A lány szinte undort érzett a túlzott nyugalom, és csend iránt. Fátyla az arcát takarta. Lassan csordogáló könnyeit nem látta senki, csak apja hallotta halk, szinte észrevehetetlen sírását. Miért nem vagyok boldog? Ott áll Will, fülig ér a szája, sugárzik az örömtől. Neki is annak kéne lennie. De Elizabeth csak a jól ismert hangot hallja visszhangozni fejében, és az aranyló mosolyt látja, amint lenéz rá.
Félúton jár. Mintha kitérne az útról, apja mások számára észrevehetetlenül visszairányítja. Ez volt az utolsó esély: elfuthatott volna, fel egy hajóra, elhajózott volna Szingapúrba, Tortugára, nem számított csak el innen. De a lába vitte tovább, tudata hiába ellenkezett.
A férfi gyengéden megcsókolta a lányt. Ekkor erőlködés, majd boldogság tükröződött a lány arcán, amint megtudta milyen csodálatos érzéssel is jár a testi szerelem. Ránézett a férfira, és végigsimította annak kissé megviselt vonásait.
Már csak pár lépésre járt Willtől. A fiú kereste a tekintetét, de nem sikerült elkapnia. Elizabeth képtelen volt a szemébe nézni. Végül felnézett. Az erkélyen egy férfi ült. Lábát lazán átvetette a másikon, a kapitányok sötét, karimás kalapját viselte.
Jack. Jack Sparrow volt az, és végignézte, ahogy hozzámegy valaki máshoz. De miért? Miért nem ugrik le onnan, kapja fel, és viszi magával?
Látta, amint a férfi vonásai megkeményednek, amint észreveszi, nézi őt. Jack elindult, hogy elhagyja a helyet, de nem volt képes rá. Miért nem veszik észre? Hiszen Elizabeth feltűnően nézi. Látniuk kéne, hogy ott van.
A lánynak könnybe lábadt a szeme. Nem akarta elhagyni a kabint. Az ágyban alvó férfival akart maradni. De ígéretet tett. Mennie kell. Nem hozzá tartozik, hanem valaki máshoz.
A reggel ugyanúgy zajlott, mint máskor. A férfi nem mutatta jelét, hogy bármi megváltozott volna. Utasította a legénységet, kormányzott. De nem tudták megállni, hogy egymást nézzék álló nap.
Aztán a nap vége együtt érte őket. Nem tudták mit is mondhatnának egymásnak. A férfi megpróbálta megcsókolni, de a lány elutasította. Ha így néz rá, képtelen lesz elhagyni. Meg kellett bántania hozzá...
"A vőlegény beszédet kíván mondani"
Elizabeth felnézett a fiúra. "Will te..."
"Tudom. Tegnap este írtam, meg akartalak lepni."
Köhhintett, majd belekezdett.
" Elizabeth szeretlek. Nem tudom máshogy szavakba önteni, csak hogy szeretlek. Boldoggá tettél Elizabeth. Ha mellettem vagy, bármit megtehetek. Akkor is mellettem voltál, mikor sötét óráimat éltem, támogattál. Nem vágyom semmi másra, csak rád."-Will elmosolyogta magát, majd megkérdezte: "Hozzám jössz feleségül?"
Elizabeth mély levegőt vett, lecsukta szemeit. Mikor újra kinyitotta, megpillantotta Jacket, amint ugrani készül. Próbált nem ránézni. Ezzel elbizonytalanította a férfit, aki végül nem tett semmit. Szomorúság ült ki az arcára, amikor újra ránézett. Vagy csak a saját arcát látta visszatükröződni rajta?
Mikor beszállt a csónakba, hogy elhagyja a Gyöngyöt, a férfi még egy próbát tett. Kérte maradjon vele.
Visszautasította.
Megpróbálta még egyszer, utoljára megcsókolni.
Visszautasította.
Megkérdezte, mikor majd nézi a tengert, eszébe jut majd? Csak egy pillanatra?
Megígérte.
"Elizabeth, a saját szöveged? Vagy felolvasod?" Elvonta tekintetét a férfitól, és megrázta a fejét. "Nem apa, improvizálok"
"William, esküszöm, hogy..." Ne nézz így rám!! "esküszöm" NE NÉZZ ÍGY RÁM!!! Fordulj el!!
"Elizabeth?" nézett rá Will, látva a lány zavarát."Mi a baj?"
Elizabeth sóhajtott, majd kesztyűs kezét a szeme elé tette. Ez jel volt Jacknek, hogy ne nézze egyfolytában. Ekkor Elizabeth újfennt sóhajtott, majd leengedte kezét, és Willre mosolygott.
"William, sajnálom..."
Jack érdeklődve figyelte.
"Sajnálom, hogy ennyit kellett várnod rám."
Jack leszegte a fejét. Hozzámegy...
"Esküszöm, hogy mindig melletted leszek.." Hallotta, de nem nézett rá. "Jó feleséged leszek, minden nehézséget együtt vészelünk majd át. Esküszöm, mindig szeretni foglak."
Csend következett, Elizabethnek potyogtak a könnyei. "Bocsáss meg Will, nem sikerült túl jól..."
Will megfogta a kezét. " Tökéletes volt"
Hülye eunuch. Ha nem mondja el azt a kurva beszédet, Lizzie már a Gyöngyön lenne. Oh, de szeretnék behúzni egyet annak a buzinak..
"Kormányzó, megvannak a gyűrűk?"
"Persze, itt vannak."
" Ezzel a gyűrűvel nőül veszlek Elizabeth Swann. Szeretni foglak jóban, rosszban, bármit hozzon is az élet. Ez a gyűrű összeköt kettőnket, hogy sosem felejtsük el, mi egyek vagyunk."
Jack morgott valamit. Nem is ismeri. Az én Lizzym nem ilyen. Megölte.
"Ezzel a gyűrűvel férjemmé teszlek William Turner. Melletted leszek jóban, rosszban, egészségben, betegségben. Mindig melletted leszek."
"Mostantól férj, és feleség vagytok. Sok boldogságot."
"Megcsókolhatja a mennyasszonyt."
Jack odanézett. Megcsókolta.
Mostmár az övé. Mosolyog, és boldog. Feleség lett. Jack megnyomdosta fejét, mert elkezdett fájni. Nos Jack, innentől nincs esélyed. Nem akar többé téged.
Rumra van szükségem...
Elizabeth letörölte a vért a combjáról, maga eljette a sebet, hogy Will ne fogjon gyanút. Will csodálatos volt, gyengéd, csak...nem rá vágyott. Ránézett alvó férjére. Jóképű volt, békésen aludt.
Észrevette, hogy valami fehér papírdarab csípődött az ablak közé. Óvatosan kivette.
Neki szólt. Könnyek csillantak meg a szemében.
Kedves Lizzie
Ne haragudj a macskakaparásért, de egy kissé sok rumot ittam. Tudom, hogy láttál ma. El akartalak rabolni, hogy velem légy..De nem voltam rá képes. Olyan gyönyörű voltál...Ahogy rám néztél az erkélyen...Az én kis Lizziem. Tudod, hogy az enyém voltál? Mosmár tudod. Az enyém. Gyönyörű voltál, és nem volt szívem tönkretenni az esküvőt. Akkor készültem ugrani mikor az eunuk tartotta a beszédét. Eununk. Hehh. Remélem nem csalódtál benne túlságosan, hiszen végülis csak egy eunuk. Pláne, mert elvett tőlem.
Kicsi Lizziem. Másfelé néztem. De nem akartam. Miért intettél, hogy ne nézzek rád? Mi rosszat tettem volna vele? Nem akartad elmékeztetni magad, hogy egy mocskos kalózt szeretsz? De elfordultam. A következő amit láttam, hogy megcsókol téged.
De az enyém vagy Lizzie. Ezt sose felejtsd el.
Oh, kifogytam a papírból. Tudom, túl sokat beszélek.
A legjobbakat kívánom neked...Elizabeth Turner.
Captain Jack Sparrow | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
