Szabadság, szerelem:

Elisabeth lassan készülődött az esküvőjére. Volt ugyan néhány negatív gondolata ezzel kapcsolatban, de ezeket igyekezett magába fojtani. Miközben egy szobalány, Mary a fűzőjét kötötte, arra gondolt, hogy mindig is erre vágyott. Erre, hogy William Turner felesége legyen.

„De akkor még nem ismertem Jack Sparrowot…” – gondolta szomorkásan. – „Ő mindent megváltoztatott, mindent tönkretett. Nélküle boldog lehettem volna Willel, de így, hogy tudom, létezik és nagyon is elérhető számomra…Nem is értem, mit keresek itt, mindent megkaphatnék Tőle. Szabadságot, szerelmet...”

- Kisasszony, készen vagyunk. Tessék, itt a ruhája. – Azzal Mary átnyújtott egy szép, gyöngyökkel kirakott ruhát Elisabethnek. – Az édesapja Londonból hozatta, remélve, hogy tetszeni fog Önnek.

- Tetszik, köszönöm! Kérlek, most hagyj magamra, egyedül szeretném felvenni. Át kell gondolnom néhány dolgot közben.

- Persze kisasszony, tessék csak! Elvégre nem mindennap megy férjez. Gratulálok, Will Turner igazán finom úriember.

- Ezt tolakodásnak veszem, kérem hagyjon magamra! – szólt Elisabeth most már kicsit ingerültebben.

- Bocsásson meg nekem, már megyek is – azzal Mary elhagyta Elisabeth szobáját.

A lány lassan húzta magára a ruhadarabot. Nehezen ment neki, hiszen a ruhát előkelő nőkre szabták, akikről feltételezték, a szobalány öltözteti őket. Mindeddig Elisabethet is Mary öltöztette, de mostanra már elege lett ebből a lánynak.

Úgy érezte, hogy ha a nap minden percében szolgák veszik körül, akkor mindennek nevezheti magát, csak szabadnak nem. Ő pedig egyedül szabad akart lenni. Semmi más, csak szabad.

Régebben még arra is vágyott, hogy férjes asszony lehessen, de ez mára már elmúlt. Elmúlt, mert elérhetővé vált.

Most már nem is vágyott rá.

- Kész van kisasszony? – lépett a szobába Mary úgy fél órával később.

- Igen, megyek már! – válaszolt Elisabeth, majd felállt az ágya széléről és Mary után kilépett a szobából.

- Siessen kisasszony, már így is késésben vagyunk! Az édesapja a földszinten várja.

- Apa! – kiáltotta Elisabeth, ahogy megpillantotta a kormányzót. – Úgy örülök, hogy idáig eljöttél elém!

- Ugyan Elisabeth, nem mindennap megy férjez az ember egy szem lánya. Adjuk meg a módját!

Elisabeth elmosolyodott apja szavaira.

 No igen…Az idős kormányzót feltétlen jókedvvel és boldogsággal töltötték el az esküvő előkészületei.

Míg megérkeztek a főtérig, az esküvő helyszínéig sok mindent mondott lányának, de Elisabeth meg sem hallotta ezeket.

Aztán végül megérkeztek…

- Elisabeth, gyönyörű vagy, mint mindig – mondta Will menyasszonyának.

- Köszönöm – felelt szűkszavúan a menyasszony, majd a Will háta mögötti személyre emelte tekintetét.

- Üdvözlöm, mr Sparrow! Boldogság számomra, hogy megtisztel minket jelenlétével.

- Ugyan kedves, szerepeltem a meghívottak listáján. William tanúja vagyok.

Ekkor a kormányzó is kiszállt a hintóból, amivel Elisabeth és Ő a helyszíre érkeztek és megszólalt.

- Elisabet, Will, ideje indulnunk. Mr Sparrow, üdvözlöm ismét nálunk!

Jack csak bólintott, maga elé emelve sapkáját, Elisabeth pedig elindult édesapja mellett a főtér felé. Mögöttük Will és Jack lépkedett, kicsit lemaradva.

Mikor már mindenki elfoglalta a helyét, Elisabeth apja kezdett beszédet mondani.

- … Büszke vagyok a lányomra, hogy mert a szívére hallgatni és így egy kovácshoz megy hozzá.

- Nem – állt föl a helyéről Elisabeth .- Egy kalózhoz!

Will elmosolyodott, ahogy felidézte magában, hogy Elisabeth pár éve is ezt mondta, most azonban hamar lehervadt az arcáról a mosoly, hiszen Elisabeth folytatta.

- Egy kalózhoz, ha nem gondolta meg magát és még mindig nőül venne engem!

Will, ahogy mindenki más zavartan nézett, egyedül Jack Sparrow arca tükrözött határozottságot. A kalóz felállt, majd a kormányzó felé fordult.

- Nos Uram, azt hiszem, úgy festenek a dolgok, hogy még közelebb kerülhetünk egymáshoz… Egy házasság útján!

- Tessék? – értetlenkedett mr Swann.

- A lánya éppen most hozta tudomásomra, hogy a hitvesem szeretne lenni.

- Elisabeth. – kezdte Will, de a lány leintette.

 – Jól hallottátok, igen. Will, sajnálom, de köztünk nem működne ez. A férfi, akihez hozzá akarok menni, az Jack Sparrow!

Mr Swann pár percet még Elisabeth meggyőzősére áldozott, de hamarosan belátta, felesleges. A lány döntött és nem volt hajlandó megváltoztatni döntését.

- Igazából… - szólt Elisabeth jóval később. – Egy kapitány összeadhat két embert, ha akar. És történetesen van itt valaki, aki egy gyönyörű hajó kiváló kapitánya. Azt szeretném, hogy Ő adjon össze engem Jackkel.

- Kedvesem, ez mind igaz. De mindezeket a dolgokat a kapitány csak a saját hajóján teheti meg.

- Akkor induljunk! – Elisabeth arca elszántságot tükrözött, már nem figyelt senkire, csak Jackre. Nem érdekelte, hogy az emberek megvetik ezen tettéért. Csak szabad és szerelmes akart lenni.

- Uram, jól véssék emlékezetükbe a napot, amikor Jack Sparrow kapitány majdnem csak tanú volt egy esküvőn.

Azzal megragadta menyasszonyát és a tengerbe vetette magukat. Ott pedig a Gyöngy várta őket.

A hajóra fellépve Jack három kört rajzolt a levegőbe, majd Elisabethhez fordult.

- Megcsókolhatod a férjedet!

Elisabeth pedig nem is tétlenkedett sokáig, szenvedélyesen megcsókolta Jacket.

- Szeretlek Jack! – mondta, mikor ajkaik elválltak egymástól.

- Szabaddá teszlek!