3. Fejezet

A halál árnyékában

Az este leszállt a Földre. A Fekete Gyöngy legénysége az őrködőket kivéve nyugovóra tért. Jack a kabinjában próbálta a térképén kiszámolni, merre is menjenek, ugyanis az iránytűje még mindig Brest felé mutatott.

Jack, a majom ott ólálkodott a kapitány körül.

-Meg kellene már szabadulni tőled.- Lökte félre az állatot Jack, és visszatért a térképhez.

-Kapitány! Kapitány!- Hallotta a legénység kiáltozását.

Jack felállt, és a fedélzetre sietett.

-Mi az Mr. Gibbs!- Lépett a falfehér férfihez Jack.

-Nézze!- Mutatott a tenger felé.

Jack lassan odafordította a fejét, majd lépett egyet hátra. A víz felett egy átlátszó női alak lebeget.

-Elizabeth.- Legyintett Jack.

-Igen, Mr. Sparrow?

Jack úgy nézett a nőre, mint, aki még nem látta.

-Maga itt? Akkor az…

-Jack Sparrow! Menj vissza Raveenáért! Szüksége van rád!

-Neki egy férfira van szüksége, aki visszarántja a földre.

-Ne ellenkezz velem! Ha meg akarod szerezni a szobrot, szükséged lesz rá.

-Nem tudom, miről beszél.- hazudta Jack.

-Én figyelmezettelek!- Mondta az alak, és eltűnt.

-Jack! Miről beszélt?- Kérdezte Will.

-Semmiről.

-A szellemek nem szoktak a levegőbe beszélni, nem gondolja?- Kérdezte Elizabeth.

-Én csak két dolgot gondolok kedvesem. Egy, ez a nő szerintem nagyon is a levegőbe beszélt, hisz ott lebegett. A másik pedig, vagy túl kevés rumot ittam, vagy túl sokat. Menjenek vissza aludni! A többiek meg vissza a dolgukhoz! Jó éjt Miss. Swann, Will.- Indult el Jack vissza a kabinjába.

-Kapitány!

Jack bosszúsan fordult vissza.

-Mi van megint, Annamária?

-Egy másik hajó! Kalózhajó.

-Ez az este egyre jobb.- Sóhajtott Jack, és a kormányhoz ment. A látványtól teljesen elképedt. A másik kalózhajó ugyanúgy nézett ki, mint az ő Fekete Gyöngye, csupán a vitorlái nem feketék, hanem vérvörösek voltak.

-Megtaláltuk Raveena hajóját.- jegyezte meg a kalóz mellé álló Will.

-Tényleg oda van magáért.- Mondta a másik oldalán álló Elizabeth.

-Ne mondja! Látom.

A másik hajó oldalán ott díszelgett a név: Sparrow

-Megtámadjuk, és visszafoglaljuk a hajót?

-Miért tennék?

-Mert Raveenáé.- Válaszolta Lizzy.

-Raveena hazudott nekem, azt mondta elsüllyedt.

-Nem is értem kiről vette a példát.- jegyezte meg Will.

-Úgy látom, hogy addig nem hagytok békén, míg vissza nem megyünk Brestbe.

-Jó meglátás.- Bólintott Will.

-Mr. Gibbs! Irányt váltunk! Visszamegyünk Brestbe, de szélsebesen, ám! És most hagyjatok végre aludni!

-Várj! Mit csináljunk velük?

-Ahogy elnézem, kikötöttek, nem foglalkoznak velünk, akkor mi minek foglalkoznánk ővelük?- Vont vállat Jack, és otthagyta Willéket.

-Lelke mélyén jó ember.- Jegyezte meg Elizabeth.

-Lehet, de nagyon a mélyén.- Válaszolta Will.

Raveena eközben a poklok poklát élte át.

Michel fogdába vitte a lányt. A cellában tért magához.

-Végre felébredt Miss. Twain!- Lépett a rácshoz Kirkland. A férfi pár évvel lehetett idősebb Raveenánál. Fehér parókát viselt, és nemesekhez illő ruhát. Füst színű szemével méregette a lányt.

-Mr. Kirkland! Mire véljem ezt?- Kérte számon Raveena, és közel lépett a rácshoz.

-Önnél van valami, amire nekem szükségem van.

-Mi az?

-A Gyűrűje.

Raveena lenézett a kezére. Az aranygyűrűje eltűnt.

-Úgy látom, már megszerezte. Akkor miért nem enged el?

-Miss. Twain. Nekem az igazi kell, nem pedig egy olcsó utánzat.

-Nem értem miről beszél. Az volt az igazi.

Kirkland felhorkant.

-Ne akarjon becsapni. Hol van? Jobb, ha tudja, hogy az élete függ a választól.

Raveena dühösen nézett a férfira.

-Fogalmam sincs!- Szótagolta.

-Rendben, ön akarta. Sajnos fel kell áldoznunk. Mr. Cocteau majd előkészíti az örökágyát.

-Örökágyam?- Vonta össze a szemöldökét Raveena.

-Igen, a koporsóját.- Vigyorgott Kirkland.- Ágyő, kedvesem.

Raveena tehetetlenül ült le. Mi folyik körülöttem? Miért olyan fontos, az a gyűrű, amit a haldokló apám ujjáról húztam le? S miért hordott volna apám hamis gyűrűt, hacsak nem… Jack Sparrow! Áh, nem lehet. Nagy gazfickó, de arra még ő se számíthatót, hogy összefut velem.

Miután kiszabadulok innen, mert biztos kifogok, csak azt nem tudom, még, hogy hogyan, tehát akkor majd megkeresem, és számon kérem.

De Michel. Hogy árulhatott el? Igaza volt a nővéremnek, ő is csak férfi. Legalább Jackben nem csalódtam. Ő pontosan olyan, amilyen Norington lefestette. Flegma, kalandvágyó, önző kicsit lökött. Igazi kalóz. Michel a bokájáig se ér fel. Csak jussak ki innen. Végzek Kirklanaddel és Michellel is.

-Kedvesem!- Nyitotta ki az ajtót Michel. Raveena félre tette a gondolatait. Méltóságteljesen felállt.

-Megvettem magát Mr. Cocteau.- Mondta mély undorral a hangjában Raveena.

-Ravy, nem tehettem mást. Megfenyegetett.

-Nem hiszek önnek. Tudom, mi vár rám. Meg akarnak ölni, de soha nem szabadulnak tőlem meg. Visszatérek, és bosszút állok.

-Sajnálom, szerelmem.

-Ne hívjon így! Már vége köztünk mindenek.

-Főleg az életének. Indulás! Mindjárt éjfél.- jelent meg Kirkland.

Megbilincselték Raveenát, és kivezették.

-Hova megyünk?- Kérdezte Raveena, mikor egy lovaskocsiba ültették.

-A temetőbe.- Válaszolta Michel.

Raveena lemondóan elmosolyodott. Nem egy kalózhoz méltó halál, azaz egy biztos.

A Fekete Gyöngy alig két órája indult el Brestből, így hamar visszaértek. Megint távolabb horgonyoztak le. Jack, Will és Elizabeth a parthoz evezetek.

-Na és most merre?- Kérdezte Elizabeth.

Jack felnyitotta az iránytűjét. Majd becsukta, és újra kinyitotta. Ezt megismételte még háromszor.

-Jack?- Kérdezte Will.

-A temető felé mutat.

-Akkor menjünk.

-Fiam, ha Raveena a temetőben van, akkor valószínűleg már halott. Minek húznánk az időt?

-Mert lehet nem halott még.- Vetette fel Elizabeth.

-Akkor minek lenne a temetőben.

-Lehet egy elhunyt családtagját, látogatja meg.

-Elizabeth kérem. Éjfélkor? Ráadásul Raveena, és az egész családja Port Royalban él.

-Jól érzem Jack, hogy fél bemenni a temetőbe?- Kérdezte Elizabeth.

-Én? Félni? Szinte a temetőben nőttem fel!- Ellenkezett Jack.

-Akkor menjünk a temetőbe.- Javasolta Will.

-Helyes! Menjünk a temetőbe.- Indult el Jack.

Will és Elizabeth somolyogva követték.

A bresti temető elég félelmetesnek tetszett, ezen az éjjelen. Ehhez hozzájárult a telihold, és a messziről hallatszó menydörgés.

A lovas kocsi már megérkezett. Raveena bár ellenkezett, mégsem jutott semmire. A két férfi erősebb volt nála. Belefektették egy barna fa koporsóba.

Lezárták a tetejét. Már elkezdték leengedni a gödörbe, mikor megérkeztek Jackék.

-Ha szabad ajánlanom, jobb lesz, ha elengedik a lányt.- Rántotta elő a kardját Jack.

-Nem értem miről beszél. Mi egy szerencsétlenül járt halottat temetünk el.- Közölte Kirkland.

-Sajnálom, de ez a lány… Az egyik kalóztársam.

-Áh, sajnálatos…- Hajtotta le a fejét Kirkland, és előrántotta a kardját.- De ő már halott.

Jack és Kirkland vívni kezdtek.

Michel is kardot rántott, akárcsak Will. Ők egymással kezdtek vívni. Elizabeth pedig a koporsót húzta vissza, nagy nehezen, majd leeresztette a földre. Próbálta kinyitni, de nem járt sikerrel.

A négy férfi közben tovább vívott. Jacket hátrálásra kényszeríttette Kirland. A kalóz elesett egy fa kiálló gyökerében.

-Majd legközelebb.- tette el a kardját Kirkland, és elmenekült. Menekülés közben lelőtte a Williammel vívó Michelt, aki holtan terült el.

Will megnézte, hogy meghalt-e. Eltette a kardját, és visszament Elizabeth-hez, ahogy a földről feltápászkodó Jack is.

-Megengedi?- Tolta félre Elizabethet Jack,és Will-lel felnyitották a koporsót. Raveena lehunyt szemmel feküdt benne.

Will kiemelte a lányt, és a földre fektette.

-Még él.- Mondta a többieknek.- A bilincs kulcsa?

Jack megcsörgette a kulcsot, majd kinyitott a zárat, és levette Raveenáról. A lány magához tért. Amint meglátta Jacket egyből megpofozta.

-Gondolom ezt nem érdemelted meg.- Ironizált Will.

-Valójában, nagyon is megérdemeltem.

-Örülök, hogy belátod.- Állt talpra Raveena.- Te alávaló, mocskos gazember.- Indult meg Jack felé Raveena.

-Megértem a dühöd, de mindent megmagyarázok.- Hátrál Jack, amíg egy fába nem ütközött.

Raveena nagyon közel állt meg hozzá.

-Nem elég, hogy ellopod a gyűrűm, még kis híján meg is öletsz. Legszívesebben kettéhasítanálak.

-Álljunk csak meg, kislány! Te se mondtál igazat nekem. A hajód nem is süllyedt el!

Raveena szeme megvillant a sötétben.

-Nem tudom…

-Ne próbálkozz! Találkoztunk a Sparrow-wal. Hízelgő név. Mi történt valójában?

-Ez nem tartozik rád. Különben se tereld el a szót! Miért loptad el a gyűrűm?

-Tényleg Jack? Miért loptad el?- Kérdezte Will.

-Hallgatjuk Mr. Sparrow.

Will, Elizabeth és Raveena csapdába ejtette a kalóz kapitányt, aki semerre se tudott menekülni.

-Na jó. Tényleg elloptam. A rege, amit mesélt Elizabeth, igaz. Tényleg létezik a szobor, ami egy elvarázsolt szigeten van. Amit egy mágikuskapu véd. Ennek a zárát, csak a két gyűrű összekapcsolásával lehet kinyitni. A szobor pedig egy kastélyban van.

-Nem hiszem el. Igazat mondtál.- Jött rá Will.

-Néha előfordul, de sose hisznek nekem.

-Vajon miért?- Morogta Raveena.- Mellesleg, ha nem lopod el az én gyűrűmet, akkor én lopom el a tiedet. Menjünk a Gyöngyre, és keressük meg a szigetet.

-De senki, se tudja hol van.- Mutatott rá Will.

-Az iránytű?

Jack ránézett.

-Nem mutatja.

-Nem baj, ismerek valakit Tortugán, aki tudni fogja.

-Miss. Wingfield- Kérdezte Jack.

-Igen ő.

-Én is hozzá indultam.

-Akkor menjünk.

-És mi lesz vele?- Mutatott a halott Michel felé Elizabeth.

Raveena egy pillanatra elszomorodott, majd mély harag áradt szét benne. Jack ezt észrevette.

-Reggel majd megtalálják.- Indult el a part felé Raveena.