7. Fejezet

Egy régi ismerős

Raveena szinte felrepült a Gyöngy fedélzetére.

-Hé kalózok!- Kiáltotta boldogan, és felugrott a korlátra, majd egy kötélbe kapaszkodott.

A legénység minden tagja ráfigyelt.

-Szállj le onnan, mielőtt leesel!- Ért fel Jack is.- Induljunk!- Szólt az embereknek Jack. Pár matróz el is sietett, és intézkedett, de fél füllel ők is figyeltek.

-Mi történt kapitány?- Kérdezte Raveena egyik matróza.

-Nem kell még elföldelnetek a kapitányotokat! Néhány évig még szolgálnotok kell!- felelte boldogan Raveena, és hátrarázta vörös haját, melyet fújt a szél. Jack rájött, hogy pár napja pontosan így képzelte el a lányt.

-Ez remek hír, de hogyan? Legyőzték Mr. Lockot?- Kérdezte Mr. Gibbs.

-Nem egészen. A kisasszony nem egészen úgy haldokolt, ahogy mi az hittük.- Válaszolt Will.

-De nem ám! Lock nem megmérgezett, hanem elátkozta a láncomat.- Vette át a szót Raveena.

-Azt a nyakláncot, amit az Isla de Muertán szereztünk.

-Te jártál ott?!- Lepődött meg Jack.- Ugye egy medálhoz se értél?

-Ne aggódj! Ismerem a mondát. Meg átéltem azt a kalandodat is. Bár, ha jobban belegondolok egyszerűbb lett volna, egyből odamenni, elvenni egyet, és se átok, se méreg nem árthatott volna nekem.

-Nem, csak éppen se élő, se holt nem lettél volna. Muszáj neked percenként sületlenségeket beszélned?- Kérdezte Jack.

-Jó, rendben, mégsem volt olyan jó ötlet.- Látta be Raveena.

-Tehát jól van kapitány?

-Remekül. Már csak a hajónkat kell visszaszereznünk, és megölni Lockot.

-És…- Szólt volna közbe Elizabeth.

-Nyugi! Kitérek arra is!- Intette le a nőt Raveena.- Igaz nekem, és Jacknek már felesleges, de azért megszerezzük a harmadik amulettet is.

-Miss. Swann, vagyis, Misis Turner édesapja a halálán van. Emlékszünk ugye mindannyian, hogy Mr. Swann mit tett értünk.- Folytatta Jack.

-Hát többet, mint a lánya.- Vágta közbe Raveena. Jack a szemét forgatta, Raveena meg csak még jobban elmosolyodott.

-Tehát megkeressük Mr. Lockot, visszavesszük a hajót, elvesszük az amulettet, és odaadjuk Willnek, és a kisasszonynak.- Foglalta össze Mr. Gibbs.

-Így van, majd végül kirakjuk őket Port Royalban.- helyeselt Jack.

-És mi az irány?- Kérdezte az alacsony kalóz.

-Az irány?- Nézett fel Raveenára Jack.

-Máris!- Nyitotta fel tájolót Raveena, közben a vállára repült a papagáj. Az iránytű összevissza járt.- Inkább nézd meg te.- Adta oda Jacknek.

A kapitánynak egyből beállt nyugat felé.

-Nyugat.- Csukta le Jack.- Menjetek a dolgotokra! Minél hamarabb végzünk, annál gyorsabban érhetünk Tortugára.

-Miért megyünk Tortugára?- Kérdezte egy kalóz.

-Ünnepelni.- Felelte egyszerre a két kalózkapitány.

Az emberek máris rohantak a dolgukra.

- Yo ho, yo ho, a pirate's life for me.
We pillage, we plunder, we rifle, and loot,- Kezdte énekelni Raveena a jól ismert kalózdalt, szépen csilingelő hangon.
-Drink up, me 'earties, yo ho.
We kidnap and ravage and don't give a hoot,
Drink up me 'earties, yo ho.- csatlakozott a legénysége.

- Yo ho, yo ho, a pirate's life for me.
We extort, we pilfer, we filch, and sack,
Drink up, me 'earties, yo ho.
Maraud and embezzle, and even high,
Drink up, me 'earties, yo ho.- Lépett be a Fekete Gyöngy legénysége is. Az egész hajót betöltötte az ének.

Raveena leugrott a korlátról, és leült, mikor vége lett az éneknek.

-Végre visszatért a jókedved.

-Igen. Az én hajómon a jókedv a megszokott. Mindig ezt az éneket énekeljük.

-A Gyöngyön is a jókedv volt jellemző, de annak hosszúideje vége. Rég láttam ilyenek őket.- Ült a lány mellé Jack.

-Az a baj, hogy az elmúl hetek, vagyis hónapok eseménye minden kalózhajóra rányomták a rosszkedvet. Sokan meghaltak a Kelet-Indiai Társaság miatt.

-És Jones miatt. Jut eszembe, teljesen megvesztél?

-Miért?- Lepődött meg Raveena.

-Tudod te, mit tettél majdnem?

-Nem. Beszélj már világosan!- Simogatta meg a papagájt Raveena.

-A parton, mikor majdnem meghaltál. Majdnem alkut kötöttél Davy Jonessal. Ha nem érek oda időben…

-De oda értél időben. Ne haragudj rám.- Kérte Raveena aranyosan.

-Dehogy haragszom, de…

-De?- Kérdezte Raveena.

-De akkor is ne csinálj többé ilyet. Nem akarlak a Bolygó Hollandin látni.- Cirógatta meg a lány arcát Jack.

-Ígérem, nem csinálok.- Mosolygott Raveena.- Megrémültem, hogy most tényleg meghalok. Arra gondoltam, bármit megtennék, csak elkerüljem.

-Jones pont ezekre játszik. Soha se félj, a kalózok nem félnek.

-Ez biztos?- Sandított a kalózra Raveena.

-Majdnem mindig.- Vallotta be Jack.

Raveena elnevette magát.

-Koccintsunk az egészségünkre!- Ugrott le Raveena.

-Tetszik az ötlet.- Szállt le Jack is a korlátról, és Raveenával a raktárba mentek.

Az elkövetkezendő órákban Raveena boldogan vette ki a részét a munkából. Felmászott a vitorlán, megfeszítette azt. Segített a matrózoknak, és minden mást. Jack örömmel nyugtázta, hogy a lány felhőtlenül boldog, és vége a rosszhangulatának. Ő maga a kormányzott. A hajón egyedül Elizabethnek nem volt jó kedve. Ő csak ült az egyik lépcsőfokon. Will akárcsak Raveena segédkezett, miközben mindenki énekelt. Will és Raveena egyszerre ereszkedett le a kötélen.

-Csak nem rosszkedvű, drágám?- Kérdezte Jack Elizabeth elé állva.

-Miért ne lehetnék akár az? Csak nincs kedvem bohóckodni.

Jack körbenézett a hajóján.

-Úgy látom, senki se bohóckodik, inkább mindenki dolgozik, és jó hangulatban. Elvégre ez a Fekete Gyöngy, most összevonva a Carrabian Satannal. Nem pedig a Bolygó Hollandi.

-Nekem nincs okom a jó kedvre.

-Csak nem féltékeny?- Nézett arra, merre Elizabeth meredt. Ez Raveena és Will volt, ahogy nevetve feszítenek meg egy kötelet.

-Miért lennék az?

-Mert az ifjú William remekül érzi magát, Rav-vel.

-Na és? Barátok.- Vont vállat Elizabeth.

-Zavarja, hogy Will jobban érzi magát egy kalózzal, mint magával. Tudja mit vettem észre?

-Félő mindjárt megtudom.- Gúnyolódott Elizabeth.

-Will, az ön társaságában még egyszer sem nevetett. Raveenával viszont jól érzi magát. A helyébe vigyáznék, nehogy elveszítsem.

-Ha így gondolja, akkor jobb, ha maga is vigyázz Mr. Sparrow!- Állt fel Elizabeth.- Mert akkor maga Raveenát veszíti el… Örökre.- Lehelte Elizabeth Jacknek, miközben a szemébe nézett. A kalóz felvonta a szemöldökét. Elizabeth fogta magát, és ott hagyta. Jack felhorkant, és megfordult. Ránézett Willre és Raveenára. Butaság! Gondolta Jack. Vagy mégsem? Bizonytalanodott el attól, ahogy Rav és Will egymásra nézett.

-Ember a vízben!- Kiáltotta egy kalóz. Ez kizökkentette Jacket a gondolataiból. A kalózhoz rohant, és kinyitotta a távcsövét. Egy sötéthajú férfi sodródott a Gyöngy felé, egy deszkába kapaszkodva, ami jobb időkben talán egy hajó része lehetett.

-Húzzátok ki a vízből!- parancsolta Jack.

Három kalóz, köztük Willel leereszkedett a vízbe, és felhúzták a férfit, majd a fedélzetre fektették.

Jack és a két lány az ismeretlenhez léptek.

-Ismerős.- Vizslatta Jack.

-James Norrington!- Ismerte fel Elizabeth.

-James? Tényleg ő az.- Ismerte fel most már Raveena is.

-Együtt a csapat. Már csak ő hiányzott nekünk.- Morogta Jack.

A két lány letérdelt a férfihez, és élesztgetni kezdték.

-Hozzatok rumot!- parancsolta az egyik emberének Raveena.

Mikor megérkezett a rum, Norrington már magához tért.

-Raveena.- Lepődött meg.

-Ne beszélj, igyál!- Tartotta az üveget a férfi szájához, aki lassan inni kezdett.

-Hogy kerülsz ide?- Kérdezte Jack.

-Nem szívesen jöttem.- Küzdötte magát talpra Norrington.

-Gondoltam.

-Raveena, mondtam, hogy tartsd magad távol Sparrowtól.

-Tudom, kedves kuzinom, de bocsáss meg. Nem tehettem mást. Szükségem van rá.

-Teljesen kimostad az ő agyát is.- Morogta Norrington.

Jack megszólalni se tudott.

-Mi az, hogy kuzin?- Kérdezte Will.

-James az unokabátyám.

Jack döbbenten nézett Raveenára.

-Az unokabátyát? Ez remek.- Húzta el a száját Jack.

-Tudom, el kellett volna mondanom…

-Miért kellett volna?- Vágott Raveena szavába Jack.- Ez aztán tényleg nem tartozik az ügyünkhöz.- Legalábbis az egyikhez. Tette hozzá gondolatba a kapitány.

-Hogy került a tengerbe Norrington?- Kérdezte Will.

-A hajóm összetalálkozott egy kalózhajóval. Megtámadtak, és elsüllyesztették a hajóm. Azt hittem, te vagy az Raveena, a te hajód volt.

-A hajómat ellopták… Újfent. A hajóorvosom. Edward Lock.

-Most legalább örökre felhagyhatsz ezzel az őrültséggel.

-Azt mát nem!- Vált élessé Raveena hangja.- Ez az én életem, és ha tetszik, ha nem, kalóz vagyok! A jelek szerint a maradék kettő kalózkapitányból az egyik.

-Ideje lenne felnőnöd.

-Felnőttem. Már nem vagyok gyerek. Hanem nő vagyok! Nem pedig egy lecsúszott katona, aki hagyta, hogy a szíve vezesse ne pedig az esze, és az egyik leghíresebb kalózkapitány ellenindult, és még egy hurrikánon is át akart vágni!

-Hogy merészeled!

-Így Lord Norrington! Fáj az igazság? Pedig van még tovább is.- Gúnyolódott Raveena.

-Ismerjük a történetet, Rav, köszönjük.- Szólt közbe Jack.- Tehát, Lock elintézte a hajód.

-Igen, és ezért meg fogom ölni.

-Akkor állj sorba.- Javasolta Raveena.

-Elmagyarázná valaki, hogy mi folyik itt?

-Hogyne Mr. Norrington. Jöjjön, majd én mindent elmondok.- Lépett elő Elizabeth, és mosolyogva, és arrébb vonta a férfit.

-Megyek, és… csinálok valamit.- Mondta Raveena, azzal elment.

-Már csak Norrington hiányzott.- Mondta Will Jacknek.

-Rajta kell tartanunk a szemünk, nem hiszem, hogy tényleg csak meg akarja ölni Lockot.

-Mire gyanakszol?

-Neki is kell valamiért az amulett, vagy összejátszik Lockkal.

-Ez nekem is az eszembe jutott.- Értett egyet Will.- És még tudod mi?

-Mi?

-Hogy meg fog ölni, ha rájön, hogy elcsábítottad az unokahúgát, és lefeküdtél vele.- Vigyorgott Will. Jack elkerekedett szemmel nézett Willre. Ez neki eszébe se jutott, jobb ha vissza fogja magát Raveenával szemben, míg Norrington a hajón van.