XIII. Fejezet

A végső küzdelem

Nicolas három szolgálólánnyal jött be, akik tiszta ruhákat tartottak a kezükben. Selene meglátta, hogy női ruhákat is hoztak be és kinyilvánította nem tetszését.

- Én azt fel nem veszem!

- Inkább abban a ruhában maradsz? – értetlenkedett Nicolas.

- Igen.

- Akkor legalább addig cseréld le, amíg azt kimossák.

- Akkor sem veszek fel egy olyan ruhát! – jelentette ki a lány.

- Rendben. Akkor hozok valami… egyszerűbbet. Jó lesz így?

- Talán. De akkor sem öltözöm át előttetek.

- Kár. – szólalt meg az addig fekvő Jack. Selene gyilkos pillantást vetett a kalózra, aki mosolyogva felállt és dülöngélve kiment, Dean pedig vele tartott. A kalózlány felült és a cselédekre nézett.

- Jaj, menjenek a dolgukra! Na, hopp-hopp! – mutogatott Selene. A cselédek megfordultak és kimentek a nappaliból. A lány körbenézett és Jack-éket kezdte keresni. A keresés közben megállt egy ajtó előtt. Az előtt az ajtó előtt, ahol a térképszakértő volt. Bekopogott és mikor nem kapott választ benyitott. De miután kinyílt az ajtó Selene teljesen ledöbbent. A szoba üres volt. Csak egy asztal állt a szoba közepén és azon egy gyertyatartó. Be akart lépni a szobába, de akkor hirtelen rossz érzése támadt. Ezért meghátrált és elment onnan. Tovább kereste Jack-et és Nicolas-t. Éppen egy ajtó előtt ment el, amikor meghallotta Dean hangját.

- Jack. Ugye tudja, hogy most, hogy nincs miért itt maradnia, akár el is mehet.

- Tudom, de van még egy tartozásom egy kalóztársamnak. Jut eszembe! Kaphatnék egy kis rumot?

- Szolgálja ki magát. – Jack a rumért nyúlt az asztalon és jól meghúzta.

- Köszönettel tartozom. – folytatta Nicolas. Jack rosszat sejtetően tette le az üveget.

- Ugyan miért?

- Mert, ha nem próbálja meg kiszabadítani a „kalóztársát”, akkor most én sem lennék olyan, amilyen.

- Várjon. Lehet, hogy nem ittam elég rumot!

- Nem. Félreérti. Azért mondtam, hogy már nincs itt dolga, mert Selene már szabadkalóz.

- Ahogy én őt ismerem, biztos, hogy megfogja szegni. – mosolygott a kalóz. – Legyen nyugodt és higgyen nekem. – állt fel a székről Jack és megfogta a rumos üveget, majd az ajtó felé indult.

- Még valami. – fordult vissza. – Egy szabadkalóz is kalóz, mert benne van, hogy „kalóz”. Miért ne lenne kalóz, ha ott van hogy kalóz? – magyarázta. Dean csak értetlen arcot vágott. Jack elmosolyodott és kiment az ajtón otthagyva Nicolas-t. A nappaliba ment, de ott nem volt senki. Majdnem elment, mikor észre vette, hogy a nappali egy ajtaja nyitva van, ami az udvarra vezetett. A kalóz az ajtóhoz lépett és onnan meglátta Selene-t, aki az udvaron nézte a tengert és szellő fújdogálta aranybarna haját.

- Látom, te sem a szárazföldre születtél. – lépett Selene mellé Jack egy üveg rummal és odanyújtotta neki.

- Ahogy te sem, és egy kalóz sem. – mosolygott a lány és ivott az üvegből.

- Úgy érted egy szabadkalóz. – javította ki Sparrow.

- Hát tényleg elmondta. – hajtotta le a fejét a kalózlány.

- Egy dolgot árulj el!

- Megint kezded az oktatást?

- Miért tetted?

- Egyszer már felakartak akasztani. Mikor megkötöttem az egyezséget, akkor jó ötletnek tűnt. 

- Ha odakerülsz, úgy is megmentelek.

- De nem mindig leszel ott. Ha pedig egyszerre kerülünk bajba, hogyan segítünk a másiknak?

- Azt bízd rám kedvesem. – Selene elmosolyodott és újra a kikötőre nézett.

- Már vár rám a horizont. – azzal elment Jack mellől, aki tovább nézte a kikötőben a Gyöngyöt és iszogatta a rumot. Selene elakarta hagyni a birtokot, de Nicolas szólt utána.

- Selene.

- Tessék? – fordult meg a lány.

- Elfelejtettél valamit.

- Mit? – döntötte oldalra a fejét a kalózlány.

- Az alkud velem. – Selene erre elkomolyodott és lehajtotta fejét. Nicolas elővette a papírt miszerint a lány szabadkalóz.

- Ez a bizonyíték. Ez itt a te aláírásod? – kérdezte a férfi.

- Igen, az. – válaszolt szomorúan a lány.

- Hát… szerintem nem. – mosolygott Nicolas és összetépte a papírt. – Szabad vagy.

- Köszönöm.

- Barátok? – és kezet nyújtott a kalóznak.

- Barátok. – majd kezet ráztak.

- Elviszlek titeket a kikötőig. Ez a legkevesebb, azok után, amit ti ketten tettetek.

- Én nem tettem semmit. Jack érdeme minden. – magyarázta a lány.

- Jaj, ne szerénykedj! – szólt rá az arra sétáló kalóz.

- Jack, éppen ideje. – mondta Nicolas.

- Ideje minek?

- A távozásnak. – vágott bele Selene.

- Akkor távozzunk. – majd kisétáltak az ajtón és egy hintóba ültek.

Nemsokkal később megérkeztek a kikötőbe, ahol a Gyöngy és a Slayer várta, hogy kapitányuk a fedélzetre lépjen. Jack és Selene Nicolas-tól búcsúzkodott közben a legénység készítette a hajókat. Elköszöntek egymástól és mindenki elindult a maga hajója felé.

- Hé, Selene. – kiáltott a lány után Nicolas. – Van még valami.

Selene összehúzott szemöldökkel fordult vissza, majd meglátta Travys-t, akivel a börtönben ismerkedett meg.

- Üdvözöllek kapitány. – mondta Travys.

- Üdv. – szólt Selene meglepődve.

- Csatlakozhatom a legénységhez?

- Pe… persze. Üdvözöllek a Slayer-en. – azzal a legénységének új tagja elfoglalta helyét a hajón. Selene a Gyöngy felé fordult és észre vette, hogy Jack nagyon siet fel hajója fedélzetére és utána szaladt. Mikor felért a hajóra kardot rántott.

- Még tartozol egy párbajjal Jack Sparrow kapitány!

- Reméltem, hogy elfelejted. – jelentette ki a kalóz.

- Ezt soha! – komolyodott el a lány.

- Hát jó. – és elővette pisztolyát.

- Tisztességes küzdelemről volt szó. Vagy talán félsz, hogy veszítenél? – kezdett gúnyolódni a lány. Jack eltette fegyverét, levette kalapját, kabátját és szépen letette. Azután hirtelen a lánynak támadt, de az kivédte. Mikor Selene támadott, akkor Jack védte ki. Mindketten a kéz és láb sérülésekre törekedte, de mindketten jól védtek így nem tudták a másikat megsebesíteni. A harcuk alatt a két kalóz bevette minden trükkjét, de az nem fogott ki a másikon. A két hajó legénysége pislogva figyelte az eseményeket. Aztán egy kisebb tömeg gyűjt össze.

- 4 silinget teszek Jack kapitányra. – szólt egy kalóz.

- Én 5-öt Selene kapitányra. – mondta az odarohanó Travys. Selene és Jack egy pillanatra megálltak, mert meghallották a hangos tétrakást. Egymásra néztek és felszólaltak.

- Kalózok. – majd vállat vontak és folytatták küzdelmüket. Selene támadott, Jack kivédte és fordítva. Végül Jack támadott, de a kalózlány leguggolt és kigáncsolta a kapitányt. Az a hátára esett Selene pedig kihasználta a helyzetet. A kardját Jack nyakához szegezte bal kezével pedig a padlóra nyomta a kalózt.

- Vesztettél! – lihegte a lány.

- Nem, tévedsz. – rázta a fejét Jack.

- A földön fekszel. – mutatta Selene.

- Ja, tényleg… és most mi lesz? Ölj meg! Állj bosszút Barbarossa-ért. – hadarta el Sparrow.

- Az adóságod leróttad! Megbosszultam az apámat. – szólt a lány, majd felállt és elindult. Közben Jack felkönyökölt és látta, hogy Selene int a hajójának. Fölállt és észrevette, hogy a Slayer elindult, azzal együtt egy másik hajó is, ami előtte Slade-hez csatlakozott.

- Nem értelek. Miért tetted? – értetlenkedett a kalózkapitány.

- Mit miért?

- Nem öltél meg.

- Tudom. De ha megöllek, nem lesz többé rumimádó Jack Sparrow kapitány, és így a világ is unalmasabb lesz. – a kalóz csak pislogott, aztán a lányhoz lépett.

- Van még hely a hajómon rumkedvelő kalózoknak.

- Jó lenne, de keletre megyek elfojtani a legenda gyökereit, és ha utamba állsz megöllek. – figyelmeztette Jack-et Selene.

- Tényleg? – döntötte el fejét a kalóz.

- Igen. – majd elindult. – Helyesbíttek. Te már halott vagy, csak még nem tudsz róla. – mosolygott a lány és búcsú ajándékként levette nyakláncát és Jack nyakába akasztotta.

- Hát te tényleg olyan vagy, mint az apád. – szólalt fel Jack.

- Komolyan?

- Igen. Csak te nem vagy olyan megszállott, mint ő volt. – Selene elmosolyodott, majd a Gyöngyön futásnak eredt és a vízbe ugrott. Jack a hajó széléhez ment és a lány után nézett.

- Eszelős.

- Kapitány, mi az irány? – kérdezte Gibbs.

- Az irány… - közben elővette iránytűjét és kinyitotta. A nyíl dél-kelet felé mutatott. – Dél-kelet. Nyomás csürhe banda! Hopp-hopp!

- Hallottátok a kapitányt. Irány dél-kelet! – kiabálta Gibbs. A hajón lévő matrózok mindegyike valami munkát keresett.

Közben Selene-hez ért a hajó és kihúzták a vízből és Travys lépett oda hozzá.

- Kapitány?

- Irány kelet. De szélsebesen ám! – a kalózok itt is dolgukra siettek.

 A három hajó kifutott Tortuga kikötőjéből. A Gyöngy jobbra a Slayer és a kísérő hajója pedig balra fordult. Jack nézte a távolodó hajót a Slayer-t és Selene is a Gyöngyöt. Majd egyszerre kezdték elmondani a híres kalózmondatot.

- Vedd el ami kell, és ne add vissza! – suttogták. A két kapitány teljesen eltávolodott egymástól olyannyira, hogy már nem látták a másik hajóját. Közben Travys ment oda Selene-hez.

- Kapitány, látjuk még őket? – kérdeztek.

- Abban biztos lehetsz. – válaszolt halkan a lány reménnyel a hangjában.

Utószó

Pár nappal később…

Jack Sparrow egy szigetre ment, ahol a szabadságát jelentő papír volt, rajta egy rajzzal a kulcsról, ami kinyit egy ládát. (Aki látta a filmet, tudja mi történt később).

A történtek alatt Selene keletre utazott, hogy mindenhol megcáfolja az aranyvárosról szóló legendát és minden bizonyítékot elpusztítson, amivel megtalálhatnák a várost. Ahol tudta elfojtotta a legenda minden apró szálát, de egy idő után furcsa dolgok kezdtek történni a Slayer fedélzetén…

VÉGE