1.

Miután Jack kapitány előző kalandja véget ért, Port Elizabeth felé vette az irányt.Újból lecsapott rá az átok. Argoz nevű hajója egy váratlan viharban léket kapott, így csak nagy nehézségek árán tudott bejutni Port Elizabeth-be.

Mivel a legénység látta, Jack semmiképp nem tudja kijavíttatni a hajót ért károkat, magára hagyták a kapitányt. Kérdezhetnéd kedves olvasó: miért nem segített Silencia Coruscare, és Juszuf Mavramor szegény Jacken? Nos, miután az előző kalandok véget értek a kisasszony elhatározta, hogy soha többé nem akar tengert látni, és Jacket nem akarja tovább segíteni. Pedig a kalóz nagyon barátságosan viselkedett vele, ahogy általában a hölgyekkel szokott.

Így hát Jack kénytelen volt új munka után nézni. Szerencséjére Port Elizabeth kikötőjében 3 új hajó horgonyzott: a Neptune’s Hangman, a Sea’s Red Shell, és a The Bloody Insanity.

 Mindhárom hajó csodálatos „tünemény” volt. Jack mégis szomorúan nézett egyik hajóról a másikra. Szomorúan megfordult, és a kocsma irányába indult.

Mi értelme van az egésznek? -morfondírozott magában. -A kulcs már megvan a kincshez, de hajó nélkül, hogy vágjon neki az egész utazásnak?

Szomorúan ült le a kocsma legsötétebb zugába, és egykedvűen kortyolgatta megszokott rumadagját, vagy az iránytűjét nézegette.

-          Hallottátok, hogy egy új hajó fog befutni Port Elizabeth-be? – kérdezte egy szakállas néger figura.

-          Honnan tudod komám? – lökte oldalba egy már részeg matróz.

-          Láttam azt a hajót tegnap őrségváltáskor. A vitorlái feketék, mint a sötét éjszaka! – fordult a kellemetlenkedőhöz a néger.

-          Pont, mint te! – fakadt ki a nevetés a részegből.

-          Ha tudni akarjátok, igenis láttam azt a hajót! – nézett Jack felé, és a többi ember felé az ember.

-          Igen, de tudjátok mikor látta? – fakadt újból nevetésre a részeg. -Sötét éjszaka. Pont olyan sötét éjszaka, mint amilyen sötét ennek a patkánynak a bőre! – nevetett a részeg szakadatlan. Éjszaka minden hajó fekete te bolond! – lökte oldalba a részeg a négert.

Ezt a megjegyzést már a néger se tűrhette tovább, arcon ütötte a kellemetlenkedő alakot. Pillanatok alatt verekedés tört ki, székek, üvegek repkedtek, pisztolyok dördültek, kardok pengéjének összekoccanásától volt hangos az egész kocsma.

Jack csak nagy nehézségek árán tudott kijutni a kocsmából.

Szerencséjére az ég olyan bámulatos reflexekkel áldotta meg, hogy egy macska ügyességével tudott kitérni a repülő tárgyak elől. Megvárta, amíg a kövér kocsmáros kitessékeli a verekedőket, majd a feltápászkodó négerhez fordult.

-          Mit tudsz arról a hajóról? – kérdezte a kalóz.

A néger felé fordította bevert véres arcát.

-          Miféle hajóról? – kérdezte meglepődve.

-          Te tényleg olyan sötét, vagy mint az éjszaka! – szólalt meg Jack. -Az a hajó érdekel, amit a kocsmában emlegettél. – mondta foghegyről Sparrow.

-          Én csak azt tudom, amit a kocsmában elmondtam róla. No meg annyit, hogy mindig este köt ki az a szép bárka. Ja igen, és még valami, a kapitány vajákos ember! – mondta a néger elgondolkodva.

-          Ennyit tudsz csak róla – kérdezte csalódottan a kalóz – tudod mennyi vajákos ember, rohangál Port Elizabeth-ben?

A néger még válaszra sem méltatta ezt a megjegyzést, inkább felnyalábolta hortyogó komáját a földről, és megindult az egyik horgonyzó hajó felé.

Kalózunk követte egy ideig, majd tőle szokatlan szomorú arccal sétált fel alá a hajók előtt.

Már éjfél felé járt az idő, amikor hűvös szellő csapott az arcába, a csillagok hirtelen egy felhő mögé bújtak. Jack felsétált egészen a dombig, majd hirtelen megfordult, és a hajókra nézett.

Hirtelen azt hitte, káprázik a szeme.

2.

A három hajó mellett ott állt az a fekete hajó, amiről a tengerész „mesélt”.

Mindhárom hajó „rút kiskacsának” tűnt emellett a „hattyú” mellett. A fedélzeten egy teremtett lelket nem lehetett látni. Jack ámulattal nézte a hajót, le se tudnám írni azt a csodálatot, ami az arcáról tükröződött. Óráknak tűnő percek teltek el. Jack még mindig kábultan állt egyhelyben, mígnem valaki a nevén szólította.

-          Jack Sparrow kapitány? – kérdezte valaki.

Félénken végignézett Sparrow kapitányon, aki olyan volt, mintha álomból riadt volna föl.

-          Ms. Bandit maga mit keres itt? – kérdezte meglepetten a kalóz. – Hát ennyire hiányoztam, már nem tud meglenni nélkülem? – mondta mosolyogva Sparrow, miközben a lány szemét kereste.

A lány furcsán nézett rá, és még pirulni is elfelejtett. Nem tudott semmi frappáns visszavágást mondani.

-          Egyáltalán nem hiányzott uram. Sőt szeretném magát elfelejteni, még a nevét is ki szeretném törölni a fejemből! – mondta a lány élesen.

Sparrow néma csendben állt. A lány már azt hitte, megbántotta valamivel, míg fel nem csendült a kalóz gúnyos hangja.

-          A szavaiból arra következtetek, hogy gyakran gondol rám! – mondta a kalóz szokásos nőölő mosollyal az arcán. – Hiába már nem tud meglenni nélkülem! – sóhajtotta.

A lány lesújtva állt mintha felfedezték volna legnagyobb titkát, majd arcán szokásos pírral halkan megszólalt.

-          Téved uram, nem maga miatt vagyok itt. Munkát vállalok ezen a hajón, ami ép most futott be. – mutatott a fekete hajóra Diana.

-          Kedvesem, úgy látom, hogy az Isten is azt szeretné, hogy mi együtt maradjunk! – vigyorodott el kalóz, miközben kezét a lány keze felé tolta.

-          Én inkább azt hiszem ez is az átok része! – mondta a lány .

-          Ugyan, ugyan kedvesem, ez is egy jel, hogy a mi barátságunk ezen a hajón még mélyebb lesz, mint eddig volt. – folytatta vigyorogva Jack.

A nap lassan felkelt és a két „barát” megindult egy alak felé, aki ép a hajóról lépett le.

-          Uram, szeretnék munka után érdeklődni ezen a hajón! – mondta udvariasan Jack.

A lány meglepődve nézett rá.

Nahát, Jack tud udvarias lenni, ha akar? – gondolta. Jack észrevette, hogy a lány nézi, illetve rajta felejtette a szemét. Óvatosan ránézett, majd mosolyogva folytatta beszédét.

-          Csak ti ketten akartok a hajón dolgozni? – nézett bosszúsan a két emberre a matróz.

-          Igen, csak én és ez a… ez a fiú! – mondta mosolyogva Sparrow, miközben tekintete végigsiklott a lányon.

-          Engem akarsz becsapni patkány? – kérdezte feldühödve a matróz, miközben pisztolyát Jack fejéhez tolta. – Nőknek semmi keresnivalójuk a hajón! - mondta hadonászva a feldühödött matróz.

-          Paul, Paul nyugodj meg! Nézzék, el neki kérem! Megőrült. Mondjuk, aki ezen a hajón akar munkát szintén mind őrült. – kezdte a matróz a magyarázkodást, aki két társával segített lefogni a tomboló őröltet.

-          Uram, nem hiszem, hogy a kedvesét felhozhatja a hajóra! – húzta félre Jacket a matróz. –

A Fekete Gyöngy nem nőknek való hely!

-          Oh, nem! Mi még nem vagyunk együtt! – mondta mosolyogva Sparrow.

-          Jaj, de udvariatlan vagyok, még be se mutatkoztam. – fordult a matróz a lányhoz. – Kisasszony a nevem Bill Turner, de Ön hívhat Bocskornak, vagy Bocskor Billnek! – mondta kezét nyújtva.

A lány elismerően nézett végig Billen. Rövid fekete haja volt, és szép mosolygós fekete szeme.

-          Sajnos kisasszony nem hiszem, hogy a Fekete Gyöngyön szívesen látják, hacsak (és itt gonosz fény csillant a szemében), hacsak nem tetszik meg a kapitánynak! – folytatta Bill.

-          Beszélnem kell a kapitánnyal! – mondta Sparrow.

3.

Mr. Turner a kapitányi lakosztály felé vezette Sparrowt, és Ms. Banditet.

A lányt csak később szólította a kapitány. Sparrow négyszemközt kívánt beszélni vele. Kalózunk belépett a díszes kabinba, ami ragyogott a sok fénytől.

Barbarossa (most már elárulhatom, hogy róla van szó) épp egy almát evett, egy pillanatra letette, és a kalózra nézett. Pár perccel később elővette kis kését, majd a felette himbálózó majomnak nyújtott egy kis darab almát.

-          Nőket nem akarok látni a hajón, sajnálom! – mondta Barbarossa, mielőtt az almába harapott volna.

-          Érdekel is engem az a kis liba! – legyintett a kalóz. – Sokkal nagyobb dologról szeretnék önnel beszélni.

-          Hallgatom! – mondta Barbarossa.

A szemei kidülledtek és lassan közeledni kezdett Jack felé.

-          Egy kincsről lenne szó uram… - kezdte Jack.

-          Kincs? Miféle kincs? – nyitotta tágabbra a szemét Barbarossa, miközben a kezét dörzsölgette.

-          Maseru szigetének kincse. – mondta Jack, majd elővette az iránytűjét.

Barbarossa a szerkentyűre pillantott.

-          Egy ócskásnál jobb iránytűt vehetne. Ez a vacak fabatkát sem ér a nyílt tengeren! – mondta fanyalogva, majd ledobta a földre az új, még alig megkezdett almát. – Már én is hallottam egyébként Maseru kincséről, de ostobaság az egész. Térkép nélkül lehetetlen megtalálni azt a kincset. És ráadásul azt mondják a szigetet griffek őrzik. Én azt mondom csak egy bolond, hiszi el, hogy létezik a kincs! – folytatta Barbarossa.

-          30%! – mondta Sparrow.

-          Mi 30? – kérdezte érdeklődve Barbarossa.

-          A kincs 30%- a a magáé, ha elvisz Maseru szigetére. – válaszolta Sparrow.

-          Ugyan már Mr., mr… Mi a neve barátom? – kérdezte Barbarossa.

-          Jack Sparrow kapitány! – mondta Jack miközben kidülesztette a mellét.

-          Szóval maga kapitány, ráadásul képzeletbeli? Egy nem létező kincset keres, és egy nem létező hajó kapitánya. Ez őrültség! – mondta Barbarossa. – Tudja barátom, sokan azt mondják, a Fekete Gyöngyön csak bolondok, szolgálnak. Szerintem maga elég bolond ahhoz, hogy a legénységemhez csatlakozzon. – folytatta színlelt nyájassággal.

Jack nem válaszolt a feltett kérdésekre, szóra se méltatta  kapitányt. Inkább alkudozásba kezdett.

-          40%! – mondta foghegyről.

-          Nem! – mondta Barbarossa.

-          50-50%! – nézett Barbarossára Jack.

-          Ugyan már Mr. Sparrow! 50%? Kalózoknál ez olyan ajánlat, mintha nem is létezne. Ne legyen ennyire kicsinyes Mr. Sparrow! – mondta Barbarossa.

Jack végignézett a kapitány arcán. A naiv embert megtévesztette volna ez az arc, de Jack tudta, látta a kapitány szeméből, hogy a becsületesség szikrája is hiányzik ebből az emberből.

-          Rendben van, 70 magának 30 nekem! – mondta Jack.

Bizonyára azt gondolod, egy valódi kalóz nem egyezkedik, de Jack sejtette, előbb-utóbb Barbarossa megöleti azért a 30% - ért. Tehát Barbarossa nagyon is hitt a kincs létezésében, hiába is tagadta. Később Barbarossa behívatta a lányt a kabinjába, hogy közölje vele döntését.

4.

Amikor a lány belépett, Jack döbbenten vette észre, hogy a lány mellett egy idős úr áll.

-          Barbarossa! – szólalt meg most az öreg olyan mennydörgő hangon, hogy még Jack hátán is futkosott a hideg. -Barbarossa, amíg nem halok meg, én parancsolok ezen az átkozott teknőn! – mordult fel az öreg. – Már egyszer mondtam magának, még csak fél lábbal állok a sírban. – közeledett az öreg egyre fenyegetőbben.

Barbarossa egyre távolodott az ajtó irányába, mígnem el nem tűnt Jackék elől.

Jack csak most nézett végig az öregen, nem úgy nézett ki, mint egy kapitány, ütött-kopott ruhája inkább szánalmasnak, mint parancsolónak hatott. Inkább tűnt egy jóságos nagyapának, mint a tengerek rémének. Csakhamar Barbarossa vendégeihez fordult.

-          Kérem, bocsássák meg az elsőtisztem ostobaságát! Azt hiszi, mert már megöregedtem, már nem én vagyok a hajó kapitánya. Pedig a saját pénzemen vettem ezt az átkozott bárkát a szentségit neki! – mondta a lány felé fordulva a vén tengeri medve. – De minek magyarázkodom maguknak, hiszen amilyen hülyék, biztos egy szót sem értenek abból, amit mondok! – legyintett az öreg.

Valamikor a Gyöngy a király szolgálatában állt, most már a kalózok birtokában van a hajóm. – mesélte az ősz kapitány.

-          Oh, de ostoba vagyok, hiszen még a nevemet se tudják. A nevem John Erik Ketan. – nyújtotta a kezét a lánynak majd Jacknek az öregúr. – Nos, mi járatban? – kérdezte az öreg barátságosan.

-          Uram, munka után érdeklődnénk! – mondta Jack.

-          Munka bőven akad ezen az átkozott bárkán, értelmes ember azonban annál kevesebb! – mondta az öreg szomorúan.

Remélem, megbocsátjátok nekem, ha nem vezetem le miről beszélgettek még az öreggel, a lényeg az, hogy az öreg nagyon megkedvelte Jacket (ki nem?), és elhatározta másodtisztjének fogja tenni a „kedves” fiatalembert.

Másnap reggel a kapitány bemutatta a legénységnek Jacket, majd behívatta a kabinjába.

-          Mr. Sparrow a hajó éjfélkor indul, addig össze kell szednie a motyóját. Ha addig nincs a hajón fájdalom, de nem jöhet velünk. És még valami, sajnálom de a kislány nem jöhet velünk, bármennyire is szeretném! Vele már közöltem a döntésemet. – mondta szomorúan a kapitány.

Akik ezen a hajón élnek, fosztogatnak, nem akarnak nőt látni a hajón, kivéve persze azokat a nőket akik a kikötőkben vannak.

-          Én is így gondoltam uram. – mondta helyeslően bólintva Jack.

A kapitány intett Jacknek, hogy menjen ki vele a fedélzetre.

-          Kapitány úr, szeretném tudni milyen útirányt követ a hajó, és van-e valami cél? – mondta Jack.

-          Hogy merre tart a hajó? Ezt egyszerű megmondani, mindig arra tartunk amerre a szél fúj! – mondta boldogan Ketan kapitány.

-          Ezt nem lehetne jobban behatárolni uram? – kérdezte Jack elszontyolodva.

-          Drága fiam, a kalóz életében 2 cél van, a szerelem és a kincs! – mondta a kapitány szeretettel.

-          Engem az utóbbi jobban érdekel! – mondta Sparrow.

-          Tudja fiam, van fontosabb dolog a kincseknél, és a pénznél…- kezdte a beszédjét Ketan kapitány.

-          Tudom uram a még több kincs! – mondta Jack.

-          Nem fiam, az életben nagyon fontos a szabadság! Pár évvel ezelőtt még én is ezt mondtam volna, de most már fontosabbnak tartom a szabadságot bárminél. – mondta a kapitány. Miután a kapitány elmondta ezen, mondandóját elgondolkodva nézte a földet, majd kisvártatva megszólalt.

- Mr. Sparrow, ne felejtse el, hogy éjfélre a hajón kell lennie! – mondta komoran Ketan kapitány.

Jack erre nem mondott semmit csak bólintott, és megindult a kocsma irányába.