5.

Jack elgondolkodva nézte a tájat, miközben igyekezet meggyorsítani lépteit, hogy minél előbb a fogadóhoz érjen. Még éjfél előtt a hajón akart lenni.

Már éppen belépett volna a fogadó ajtaján, amikor kedves barátja Mr. Gibbs megszólította.

-          Sparrow kapitány, épp magát keresem! – mondta a „barát”.

-          Gyorsan, bökje ki mit akar! – mondta idegesen Sparrow.

Mr. Gibbs habozott, nem is tudta igazán, hogy kezdjen bele gondolatai közlésébe. Csak a homlokát ráncolta, vagy az ajkát harapdálta.

Jack azonban nem ért rá, az ilyen „eszme futtatásra”, inkább sietve belökte az ajtót, és már rohanó lépteivel berontott volna, mire nagy sokára megszólalt Gibbs.

-          Egy nő van a szobájában! – mondta Mr. Gibbs.

-          Egy nő van a szobámban? – kérdezte tágra nyílt szemekkel Sparrow.

-          Csinos teremtés? Honnan tudja egyébként, talán a szobámban járt? – kérdezte hitetlenkedve a kalóz.

-          Hogy, hogy néz ki a hölgy nem tudom. Nekem a fogadós mondta...- kezdett mesélni Mr. Gibbs.

-          Mást nem mondott a fogadós? – kérdezte Jack miközben sötét szemét a férfira szegezte.

-          De igen. Azt mondta, hogy reméli nem felejt el fizetni a szobáért. – mondta Gibbs vállrángatva. – Ja igen, és még valami a hölgy beszélni óhajt Önnel. – folytatta egykedvűen.

Jack bólogatott.

-          Azt, hogy egy hölgy várakozik rám, előbb is mondhatta volna. Tudhatná milyen ritkán fogadok hölgy vendégeket, khm khm. Tudhatná, mennyire szeretek nőkkel beszélgetni! – mondta Jack, majd megköszörülte a torkát, és újból kiköhögte magát.

Szeretem meghallgatni a nők minden búját-baját, elhiheti barátom, az én vállamon akármelyik nő kisírhatja az összes bánatát! – mondta Jack boldogan Mr. Gibbsre kacsintva.

Mr. Gibbs mosolyogva bólogatott, majd elindult a Neptun’s Hangman  irányába.

-          Minden esetre köszönöm a tájékoztatást! – mondta Jack. – Várjon csak egy pillanatra, ugye jól festek? – kérdezte a kalóz.

-          Mint mindig uram. Ha én nő lennék rögtön magára vetném magam! – válaszolta őszintén a barát.

-          Köszönöm az őszinteségét. Legközelebb egy kevésbé undorító hasonlatot mondjon kérem! – mondta fanyalogva Jack.

Igyekezett, nem elképzelni milyen lehet női ruhában Mr. Gibbs.

A fogadóba mégis fintorgó arcképpel lépett be.

-          Áh jó, hogy jön uram tartozik két heti bérrel! – mondta a fogadós fel sem nézve a papírjai közül.

-          Megígértem, és be is tartom a szavam. Fizetni fogok. Jack Sparrow mindig állja a szavát. – felelte mosolyogva a kalóz.

Bár a  fogadós szótlanul bólintott, arcán mégis látszott, hogy nem hisz a kalóznak.

-          Óh, míg el nem felejtem, egy hölgy van a szobájában. Igen takaros teremtés. – mondta mosolyogva a fogadós. – Netán a kedvese uram? – kérdezte kíváncsiskodva a fogadós.

-          Hát még nem az, de majd az idő múlásával… - válaszolt elmélázva Jack. – Na, megyek úgy hallottam beszélni óhajt velem a hölgy. Nem akarom megvárakoztatni, biztos sürgős dologról lehet szó! – nevetett Sparrow.

Bólintott a fogadósnak, majd könnyedén szaladt fel a lépcsőn. Az ajtó előtt megállt, majd egy nagyot sóhajtva belépett az ajtón.

A látvány igen meglepte. Az ágyán ott ült a hölgy, mozdulatlan, lehajtott fővel, kalapja eltakarta az arcát. A lány úgy tett mintha észre se vette volna Jacket, hagyta had sétáljon ide-oda a kalóz. Jack oldalról is megnézte a hölgyet, de arcát nem látta csupán aranyszőke göndör haját.

-          Azt hallottam, beszélni óhajt velem. – kezdte komolyan Jack. – Vagy inkább más tervei vannak? – kérdezte vidáman a kalóz.

A hölgy még mindig hallgatott, Jack lehuppant mellé az ágyra.

-          Meglep, hogy nem ismer meg! – szólalt meg halkan a lány.

-          Megismerném, ha levenné a kalapját kedvesem. Annyira már rájöttem, hogy maga nem Kathlen, és nem is Brigiett. – nevetett játékosan a kalóz. – Tetszik ez a játék, de nem játszhatnánk mást? – kérdezte a kalóz egy nagyot kacagva.

-          Hát rendben van uram. Játszhatunk, de ahhoz a játékosoknak meg kell ismerniük egymást! – szólalt meg ismét halkan a lány.

Jack boldogan dörzsölgette a tenyerét. A lány ledobta a földre a kalapját.

Jack felordított, de nem az örömtől… Ott állt előtte Kristin Crokk, szeméből határtalan gyűlölet és megvetés árat. Arcán gúnyos mosoly ült.

-          Most már megismer? – kérdezte gonoszul felkacagva Kristin.

Jack hátrálni kezdett az ajtó felé.

-          Hát valami rémlik! – mondta Jack zavart mosollyal az arcán.

-          Még mindig fél a nőktől. Nem igaz? – kérdezte Kristin.

A távolság minden percben csökkent a két ember között.

-          Nincs igaza kedvesem. Csak én a nőkhöz más formában szoktam közeledni! – mondta Jack, majd felkapta fegyverét az ágyról, és futásnak eredt.

A fogadós nevetve nézet utána, majd a loholó kalóz után eredt, miután ráeszmélt, hogy a kalóz valószínűleg már nem fog fizetni a szobáért. Mulatságos látványt nyújtott a városka lakóinak, a futó kalóz, nyomában a karddal rohanó lánnyal, és a lány, nyomában a lihegő fogadóssal.

Jack minden hova próbált elbújni, végül talált egy dobozt amibe nagy nehézségek árán bebújt.

Csak késő este merészkedett elő, amikor már úgy tűnt, elmúlt a „vihar”. Szerencsétlenségére a doboz tele volt, különféle halakkal.

6.

Jack 10 óra felé mert csak előbújni a dobozból. Örömmel vette észre, hogy a Gyöngy a közelben horgonyzott. Észrevétlenül fel tudott volna jutni a hajóra. Kristin Crokk mindent tűvé tett Jack után. A fogadós korán sem volt annyira kitartó mint Kristin, ő hamar feladta az üldözést.

Bizonyára megbocsátjátok nekem, ha most eltávolodok a számomra is oly kedves szereplőmtől, és egy másik emberről írok. Ez pedig nem más, mint Bocskor Bill.

Ő 2 éve csatlakozott a Gyöngy legénységéhez, mégis már úgy mozgott a hajón, mintha Őt is a hajóhoz eszkábálták volna. A szívéhez nőt ez a hajó.

Túl sokat nem beszélt, viszont annál keményebben dolgozott. Kalóztársai sokra tartották, beszélték ugyan, hogy gyilkosságba keveredett, ezért is állt be a kalózok közé, de hát ez is csak mende-monda. Nos Bocskor kapott egy kis szabadidőt, ezért iszogatni indult a kikötői kocsma felé. Csendesen bandukolt a kocsma irányába, majd hirtelen egy hölgy lépett elé, igencsak zilált fejjel.

-          Elnézést uram, nem látott egy szakadt ruhás kalózt? – kérdezte Kristin.

Bill mosolyogva nézett végig a lányon.

-          Hölgyem a kalózok mindig szakadt ruhásak, vannak ugyan kivételek, őket hívja mindenki tiszteknek! – mondta Bill. – Mégis hogy nézett ki az a kalóz?

-          Kendő van a fején, aprócska szakállán gyöngyök lógnak, és úgy jár, mintha be lenne rúgva. Ja és még valami; bolond. – próbálta Kristin beazonosítani Jack arcát.

-          Így már könnyebb lesz beazonosítanom. Jack Sparrowról van szó, ugye? – kérdezte előzékenyen Bocskor.

Bocskor ekkor vette észre, hogy valaki a homályból integet neki, és könyörgő pillantásokat vet rá.

-          Igen róla van szó. Látta? – kérdezte Kristin.

-          Nem, nem láttam, de ha látom, megmondom neki, hogy kereste kisasszony. És most kérem bocsásson meg, de akadt egy kis dolgom! – mondta Bocskor majd felsietett a fedélzetre Jack után.

-          Mi történet Mr. Sparrow, talán gondja támadt a hölggyel? – kérdezte Bocskor, miközben a lopakodó Jack mögé osont.

-          Nekem a hölggyel, ugyan honnan veszi Mr. Turner? – kérdezte Jack.

-          Elnézést uram. Csak azért gondoltam, mert láttam menekül a hölgy elől… - mondta Bill.

-          Úgy látom Ön nem ért a nőkhöz. – mondta lekezelően Jack.

-          Egyvalamit nem értek, miért menekül? Nem lehet, hogy valami mást akar Öntől a hölgy? – kérdezte Bill.

-          A hölgy meg akar ölni, csupán ennyi az egész. Ezért rohangál két karddal utánam. – felelte Jack a távolt kémlelve, hogy megbizonyosodjon róla az őt üldöző Kristin már nem követi.

7.

Éjfélkor a Gyöngy elindult, ahogy a kapitány megmondta. Az éjszaka folyamán semmi különös nem történt. Ezen az estén a kapitány vacsorázni hívta kabinjába két tisztjét, Barbarossát és Jacket. De Barbarossa elutasította a meghívást, valami ostoba okra hivatkozva. Jack többször megpróbált beszélni a kincsről, de a kapitány mindig más felé terelte a szót. Valahogy nem érdekelte.

Nem is érdekli a kincs, csak a saját céljai foglalkoztatják! – gondolta Jack miközben az iránytűjét nézegette. Tehát Jack, és Ketan kapitány kettesben vacsorázott ezen az estén. A beszélgetést hosszú hallgatások törték meg. Végül hosszú hallgatás után Ketan kapitány szólalt meg először:

-          Mr. Sparrow, mint tudja öreg vagyok. Mielőtt megismertem volna, elhatároztam, hogy az örökösöm Barbarossa lesz. Belátom tévedtem vele kapcsolatban… - mondta Ketan kapitány.

-          Mit akar ezzel mondani uram? – nézett fel érdeklődve a tányérjából Jack.

-          Csak annyit akarok ezzel mondani, hogy ha velem akármi történik, akkor a hajó az Ön parancsnoksága alatt fut tovább! – mondta komolyan az öreg.

-          Nem értem uram. Ugyan mi történhetne Önnel a saját hajóján? – kérdezte értetlenül Jack.

-          Nem tudom. Jobbnak gondoltam, ha közlök Önnel mindent, amit elhatároztam! – mondta Ketan határozottan.

Jack bólogatott, nem szólt semmit, úgy tűnt valamin nagyon elgondolkodott.

Mi történhet a kapitánnyal? És mért bízik meg bennem ennyire? – főleg ezek a kérdések foglalkoztatták Jacket.

Másnap reggel, a kapitány nem igen mutatkozott. A Gyöngy remek szelet kapott, fürgén szelte a fodrozódó hullámokat. Jack és Barbarossa fent serénykedett a fedélzeten, szakadatlan osztogatták a parancsokat. Minden olyan könnyedén megy! Mintha a természet is nekünk engedelmeskedne! – gondolta Bocskor.

A kapitány ezen a napon ismét meghívta a két tisztjét, de ezúttal ebédelni.

Most már Barbarossa sem utasította vissza a meghívást. Jacknek feltűnt, hogy milyen szívélyes vele az elsőtiszt, hiszen máskor inkább elkerüli, vagy egyszerűen, élesen beszél vele. De ezúttal még mosolyt is próbált, az arcára varázsolni.

A három férfi, egy hosszú asztal előtt ült, Jack és Barbarossa egymás mellett foglalt helyet, míg a kapitány tisztjeivel szemben ült le. Az asztalt ezúttal is gazdagon terítették meg. Jack és Barbarossa szinte habzsolt, a kapitányhoz képest.

Barbarossa sejtette, miről beszélhetett tegnap a két férfi, és tudta már elszúrta, hogy valaha is a Gyöngy az ő szolgálatába álljon. Azt viszont nem bírta elviselni, hogy egy jöttment kezébe kerüljön az áhított hajó, amiért ő évekig küzdött, és olykor harcolt. A sok fogás után, következett a különféle szigetekről érkezett gyümölcs, később kiderült, Barbarossa valamennyi gyümölcsöt megmérgezett, kivéve az almákat. Később az évek múlásával is, ragaszkodott ehhez a gyümölcshöz. Jack szerencsére az almát választotta, hiába kínálgatta Barbarossa más gyümölcsökkel, a kapitány azonban már nem volt ennyire szerencsés. Szegény öreg, ahogy egy lédús mangóba harapott, érezte, nem érzi túl jól magát.

Megkérte az egyik matrózát, segítse fel a fedélzetre. Barbarossa elérte a célját, de a győzelme nem volt teljes, bár látszott a kapitány meg fog halni, a másik ellenség Sparrow sajnos életben van. Tehát más cselhez kellet folyamodnia.

A kapitányt leültették egy üres hordóra, köré gyűltek hűséges kalózai.

Ketan kapitány nem akart hosszan szónokolni, érezte nincs sok ideje hátra. Tudta, valami méreg lehetett a mangóban, és volt is elképzelése ki lehetett az elkövető, de sejtette, a legénység inkább Barbarossa felé húz, mint Jack felé.

Lassan megszólalt, épp, úgy ahogy mindig is beszélt:

-          Barátaim, mint mindenkinek nekem is eljött az idő, hogy eltávozzak ebből az életből! Nem akarok hosszan beszélni, jól tudom mit vártok tőlem. Most ki jelölöm az utódomat, aki tovább vezeti a Gyöngyöt a gazdagság, irányába. Nem kellett sokat gondolkodnom a döntésemen. Az utódom Jack Sparrow! –A kapitány szeretettel nézett végig emberein, majd végleg elhallgatott.

Barbarossa lesújtva állt az emberek mögött, a gyanúja beigazolódott. A kapitány döntése ellen már nem lehetett tenni semmit, de akadt még egy esély arra, hogy mégis ő legyen a Gyöngy kapitánya...

Az emberek döbbenten álltak, még a keményebb öreg matrózok szemében is könny gyűlt.

Barbarossa szólalt meg először, amikor a döbbenet már elült:

-          Barátaim! Szeretett kapitányunk John Erik Ketan meghalt, ezen már nem változtathatunk. Halála hirtelen ért mindenkit, de nem az öregsége okozta szeretett kapitányunk vesztét. Gyilkos lakik köztünk, és én meg is fogom találni! – kiabált Barbarossa.

-          Igen igaza van! – kiabált egy matróz. – Gyilkos van köztünk, vajon ki lehet az? – suttogtak egymás közt a matrózok.

Többen a kiabáló felé fordultak, aki lassan elhalkult. Jack csak most vette észre, hogy Barbarossa mellett ott áll Bocskor Bill is. Bocskor értetlenül nézett Barbarossára, próbálta kitalálni, mire gondolhat az álnok elsőtiszt.

-          A gyilkos nem más, mint Jack Sparrow! – kiabált Barbarossa

-          Mivel bizonyítod! – nézett élesen a szemébe Bocskor.

A matrózok mind Bocskorra néztek, ritka pillanatok egyike volt, hogy Bill felszólalt.

Hosszú hallgatás következett, Barbarossa azon gondolkozott, mivel áshatná meg végleg Jack sírját. Jack azon gondolkodott, mivel menthetné a bőrét, ha menekülésre kerül a sor.

-          Barátaim! Mióta ezen a hajón megjelent ez az ember, csak baj és bosszúság ért minket! Azt javaslom…. – kezdte a beszédjét az elsőtiszt.

-          Csak téged ért baj, és bosszúság. Mert Ketan kapitány, az Isten nyugosztalja, nem rád bízta a hajót, hanem rá! – vágott vissza élesen Bocskor.

-          Csendet! – kiabált, a pofaszakállas fedélzetmester. – Inkább választanátok, egy jöttmentet kapitánynak, vagy egy olyan ember mellett döntötök, akit egész életetekben ismertetek? – fordult a fedélzetmester a kalózokhoz.

A kalózok egymásra néztek. Valóban a fedélzetmesternek igaza volt, Jack tényleg jöttmentnek számított a kalózok között, míg Barbarossa már évek óta szolgált a Gyöngyön.

Bocskor látta Barbarossa szándékát, ezért is állt ki Jack mellett.

-          Lökjük a vízbe az átkozottat! – kiabáltak a kalózok.

-          Nem, nem drága barátaim. A vért nem lehet vérrel eltüntetni! – mondta az irgalmasat játszva Barbarossa. – Egyébként is, Mr. Sparrow tett egy igen szép ajánlatot nekem! – magyarázta az elsőtiszt.

Az emberek értetlenül néztek egymásra. Bill a fejét rázta, végleg elveszítette a fonalat, már semmit sem értett az egészből.

-          Mr. Smith milyen messze vagyunk Maseru szigetétől? – kérdezte nyugodtan Barbarossa, nem törődve az értetlen pillantásokkal.

-          Úgy két nap mire odaérünk uram! – mondta Smith.

Barbarossa boldogan nézett körbe az emberein.

-          Drága barátaim, Mr. Sparrow elrejtett kincsről tud, és hajlandó megosztani velünk, testi épségéért cserébe! – kezdte a magyarázkodást az „új kapitány”. – A mesés kincs Maseru szigetén van, és csak ránk vár. – folytatta a mesét Barbarossa.

-          Elnézést uram, de a kincset griffek, és egyéb furcsaságok őrzik nem? – kérdezte egy félszemű kalóz.

-          Ezt a mesét csak az ostoba kölykök, és a bolondok hiszik el. Nem igaz Mr. Sparrow? – nevettet Barbarossa.

Jack zavartan mosolygott. Egész idő alatt néma csendben állt a kalózok között, most az egyszer nem tudta, mivel tudna segíteni magán.

8.

A két nap alatt, míg a Gyöngy Maseru szigetéhez nem ért, Jacket rabként tartották fogva egykori kabinjában. A kalóz sejtette milyen ítéletet fog hozni fölötte Barbarossa.

A kapitány elvette Jacktől az iránytűjét. Úgy gondolta, ha úgyis ott hagyják a szigeten, már nem lesz szüksége a hasznos kis szerkentyűre.

A két nap alatt semmi különös nem történt, a hajó szerencsésen megérkezett Maseru egyetlen megközelíthető „kikötőjéhez”. A legénység akkor kezdett lázadozni, amikor Barbarossa 2 embert küldött partra, hogy derítsék fel a szigetet. Az emberek jobbnak látták volna, ha a szigeten lévő rém inkább Jacket eszi meg, mint két „dolgos” kalózt. A sziget elég kicsinek tűnt.Másnap korán reggel érkezett meg a két ember, hólt fáradtan. Azt mondták, annyira féltek este a szörnyektől, hogy nem mertek aludni. De vissza indulni sem mertek, mert attól féltek, a vízben is lehetnek szörnyek.

-          Kopár kis sziget az egész!  Lakatlan, és úgy néz ki, mintha csak most emelkedett volna fel a habok közül. – mesélte az egyik.

-          Még ma délben kihajózunk! – adta ki a parancsot a kapitány.

A kalózok, délben 3 csónakkal vágtak neki a partra szállásnak. Természetesen Jacket is magukkal vitték, már csak csalinak is. Ugyanis úgy gondolták, ha az egyik szörny felbukkan, akkor szegény kalózt falja fel először, míg a többiek elmenekülnek.

Barbarossa 3 csapatra osztotta embereit. Az ő csapatába került persze Jack. A kapitány külön akarata volt, hogy a kalóz vele kerüljön egy csapatba, ugyanis ha a fogoly szökni próbál ő kész örömmel, lelőtte volna. Sokáig tartott a keresgélés, végül a kapitány lelt rá az áhított kincsre, ami egy barlangba rejtőzött. 5 embere elindult, hogy segítséget hozzon a többiektől.

Barbarossa egyedül maradt Jackkel.

-          Nos Mr. Sparrow, remélem, megbocsátja nekem, ha a maga 30%-kát is elveszem, hiszen ezen a szigeten már nem lesz szüksége a pénzre. Nem gondolja? – kezdte a társalgást a kapitány.

-          Én ezt másként gondolom. Úgy gondolom, ha mégis élve eljutok egyszer erről a szigetről jobb, ha van a zsebemben egy kis pénz! – mondta vidáman Jack.

-          Érdekes, én épp az ellentettjét vallom. Szerintem maga az életben nem jut el erről a szigetről, higgye el nekem. Erről én magam fogok gondoskodni! – nevetett Barbarossa.

-          Szerintem nincs igaza. Annyi viszont bizonyos, hogy még látjuk egymást! – mosolygott Sparrow.

-          Nem hiszem, kedves barátom. De ha mégis, akkor meg fogom ölni! – mondta nyugodtan Barbarossa.

Végül az emberek felbukkanása vetett véget a beszélgetésnek.. A barlangban tonna szám volt az arany és az ezüst. Megszámlálhatatlan ládika hevert mindenütt. Barbarossa rögtön a legnagyobb ládához rohant.

Amikor kinyitotta a ládát, még a szeme is káprázott a gyönyörűségtől. A ládában több száz darab érme volt, mindegyiken koponya volt. Az összes kincset az erdőkön keresztül a hajóra hordták. A legénység között végre újból felütötte a fejét a jókedv és a kacagás.

Bill többször próbált beszélni a kapitánnyal Jack érdekében, de a kapitánynak mindig sikerült lecsendesíteni a kalózt. Végül nem sikerült meggyőzni a kapitányt, a Gyöngy Jack nélkül indult el. Jack semmiféle élelmet nem kapott, csupán egy fegyvert, és egy töltényt.

Amikor Jack búcsúzkodni kezdett Barbarossa a kezébe nyomta az iránytűjét.

-          Úgy gondoltam, ahova maga megy ott már nem lesz szüksége az iránytűjére. De jobb, ha hagyok egy emléket, hogy emlékezzen rám! – mondta „kedvesen” Barbarossa.

Remélem soha többet nem látjuk egymást! – mosolygott kedvesen.

-          Mint már említettem, biztosíthatom, hogy nem most láttuk egymást utoljára! – mondta Jack. – Ne felejtse el Jack Sparrow kapitányt, a Gyöngy mindenkori kapitányát! – mondta fennhéjázva a kalóz.