a tengeren 500 km-s körzetben, de azért ha jobban megnézzük észre vesszük: egy kis csónak

lassan dülöngél a hullámokon.  Ha még jobban megnézzük észre vesszük, hogy két ember ül a

csónakban. Egy férfi és egy nő. Sőt ha a fülünk is elég kiváló kivehető hogy miről

beszélnek.
- Csak úgy megkérdezném Jack, miért van az, hogy ha magával vagyok 1 napnál többet a hajóján

történik valami?
- Talán a sors keze...- mondta ártatlan vigyorral a férfi, akiről kiderűlt, nem más mint

Jack Sparrow.
- A sors keze! Persze! Maga direkt úgy intézte, hogy a hajó ne találjon oda Angliába és Will

várhasson rám.
- Maga hagyta ott értem....
A lánynak- aki történetesen Elizabeth volt- a vérnyomása már az egekig szökött.
- EZ nem így volt!!! Maga elrabolt engem és azt mondta Willnek, hogy várjon ránk Angliában,

míg maga elötte  felhasznál engem arra, hogy megszerezzek valami marhaságot!
- Az a marhaság- vágott közbe Jack- történetesen a tájoló volt, amit azaz idióta apja

ellopott tőlem.
Elizabeth vissza akart vágni, de hirtelen a horizonton egy másik hajó tünt fel. Nem fekete

volt a vitorlája. Egy általános ember ilyenkor megnyugszik mondván, nem kalózok! De ez a

vitatkozó páros éppen hogy megilyedt. Bár Lizzy úgycsinált mintha szeretné, hogy megtalálják

őket, igazából az ellenkezőjét akarta.... Jack rájött, hogy nem sok eséjük van elbújni,

ilyedten nézett körűl, mikor észrevette, hogy a part pár méterre van tőlük.
- Megkora barom vagyok!- motyogta fél hangosan, de Lizzy így is értette.
- Ebben teljesen egyet értünk!
Jack ránézett majd hirtelen belökte a vízbe és ő is utána ugrott.
- Gyerünk a parthoz.-mondta a partfelé intve, s így már Elizabethnek is leesett,h
ogy part közelben vannak.
- Ugye ezt nem gondolja komolyan??? - rázta meg magát majd a hajó felé fordúlt és integetni

készűlt, mikor Jack magához húzta és megcsókolta, majd pedig lehúzta a vízbe. nem tudták

meddig voltak lent. Elizabeth nem ellenkezett, amit Jack eléggé furcsált. Mikor úgy érezték,

hogy nincs levegőjük Jack feluszott és "vitt" Lizzynek is. Ök csak pármásodpercnek érezék az

időt, de valójában elégsokáig tartott míg elérték a partot.
Tiszta vizesek voltak, ráadásúl fogalmuk sem volt róla, hogy hol vannak! A part teljesen más

volt , mint a Karib-tengeri városok. A szárazföldön parasztok járkáltak, mindenféle áruval

megrakodva.
- Hol vagyunk? -kérdezte Elizabeth.
- Én tudjam drágám?
Lizzy szánakozva ránézett, majd megszólalt:
- A maga zsenialitásának köszönhetően az óceánon kitettek minket és van egy olyan érzésem,

hogy mi valamelyik tengeren jöttük keresztűl, most pedig egy kis országban vagyunk. Talán

európa közepén.
- Ez mind nagyon szép és jó, drága Lizzy, de lenne egy kérdésem. Hogyan lehetnénk európa

közepé,amikor az óceánról jöttünk?- tette fel a logikus kérdést Jack.
- Ha kicsit ismernéd a térképet, drága Jack akkor tudnád, hogy a Földközi-tenger mellett

kisebb országok is vannak, amik európa közepének számítanak!!!!!!
Jack undorodva meredt a lányra és látszott rajta, rég elvesztette a fonalat!
- Köszönöm az órát Miss,de még mindig nem tudni hol vagyunk??
Lizzy válaszolni készűlt, de nem tudott mit mondani.