Szóval, Elizabeth, Tia, Will és a legénység elérték a világ végét. Jack persze érthető módon, nem volt elragadtatva, pláne, hogy Lizzie hibájából került oda. Persze azért nem kellett nagyon noszogatni, hogy ismét hajóra szálljon. Aznap este szokatlan csend honolt. Általában minden zeng a matrózok ordibálásától, de ez alkalommal nem így volt. Mindenki némileg megszeppent a történtektől, elvégre nem erre számítottak. Jack, mintha kifordult volna magából, csak állt a kormánykeréknél, és meg sem szólalt. Persze azért a rumosüveg nem hiányzott a kezéből.

Egészen eddig nyugalom volt, majd Barbadossa üvöltése hallatszott:

"Azonnal add át a kormányt, ezen a hajón csakis egy kapitány van, az pedig én vagyok!" kiabálta döhösen. Jack a füle botját sem mozdította, ám mikor Barbadossa mellé ért, kardot rántott, és a férfi torkához szegezte:

"Miért is lennél te a kapitány, hiszen már hulla vagy! Vagy nem? Hogy is van ez?" kérdezte hülyén vigyorogva.

"Ezt nem fogom az orrodra kötni Sparrow. Én hoztam ide a hajót, tehát én vagyok a kapitány!"

"Szép álom Hector. Csak épp nem válik valóra" Barbadossa is kardot rántott, és elkezdtek civakodni. Talán hajnalig is eltartott volna az értelmetlen viaskodás, ha Elizabeth nem lép közéjük.

"Ezt azonnal fejezzétek be. Nem teljesen mindegy ki a kapitány? Lehetnétek mind a ketten azok, amíg a Gyöngyöt vissza nem szerezzük. Aztán megölhetitek egymást felőlem."

"Nem mond hülyeséget a kislány" vicsorgott Barbadossa, majd Jack is megszólalt:

"Felőlem rendben, egyenlőre nem öllek meg. Köszönd meg a kedves kis Lizzienek."

Azzal Barbadossa elviharzott, messzebbről még odavetette:

"Holnap én leszek a kapitány! Naponta váltjuk egymást!" ordibálta.

Jack és Lizzie összenézett, és elmosolyodtak. Jack aztán gyorsan észbe kapott, hogy elméletileg haragszik még a lányra, és morcosan elfordult.

"Ne zavarj, kormányzok."

"Jack..." szólt volna Elizabeth, de a férfi beléfolytotta a szót.

"Nem érdekel mit akarsz mondani" azzal lezártnak tekintette a dolgot.

"Akkor is elmondom. Sajnálom hogy azt kellett tennem amit, de nem volt más választásom. Ezt te is beláthatnád. Visszahoztalak nem? Nem ez a lényeg?" nézett kérdőn Jackre a lány.

"Az a lényeg, hogy átvertél. Hagytad hogy megkajáljon a Kraken. Hadd legyek már döhös, ha akarok oké?" mondta Jack félmosollyal az arcán.

"De én nem akarom hogy haragudj rám" nézett fel rá bociszemekkel Liz.

"Ugyan miért nem?" Jack remekül szórakozott.

"Mert fontos vagy nekem..."csúszott ki Lizzie száján aminek nem kellett volna.

Jack mostmár igazán nyeregben érezhette magát.

"Egenn?" vigyorgott a férfi. "Ha most valami szerelmes ömlengést vársz, várhatod örökre. Menj csak vissza az eunukodhoz. Neked való hidd el." szemtelenkedett.

"Hogy érted ezt?" Lizzie mostmár tényleg döhös volt.

"Egyszerű" kezdte Jack "Épp olyan nyámnyila, kétszínű, mint te. Összeilletek."

Lizzie nem bírta tovább, pofon akarta ütni, de Jack megfogta a kezét, még időben.

"Ugyan kicsikém. Ne vedd ennyire a szívedre" majd egész közel hajolt hozzá, eléggé ahhoz, hogy megcsókolja. "Csak ugratlak" suttogta.

Elizabeth nem bírt parancsolni magának, és szája a férfi ajkaihoz ért. Jacknek persze egyáltalán nem lett volna ellenére folytatni, de Lizzie hirtelen észbe kapott, és hátralépett.

"Sajnálom, én most....azt hiszem elmegyek aludni. Jó éjt Jack." hadarta.

"Jó éjt aranyom" nyájaskodott Jack.

Liz zavartan indult a kabinja felé, amikor Willbe botlott. Gyorsan lerendezte egy "megyek aludni, jó éjt"-tel, majd elviharzott. Magára zárta az ajtaját, és lerogyott az ágyra.

"Mi a fene ütött belém?" kérdezte magában. "Sosem gondoltam még így Jackre. Mintha mágnesként vonzana. Talán reggelre kitisztul a fejem, és végre képes leszek gondolkodni" gondolta, majd rendbeszedte magát, és lefeküdt.

"Szevasz Jack" köszönt neki Will, mivel már rég nem találkoztak.

"Hmm" hümmögött Jack, nem akart szóba állni a fiúval. Az viszont máshogy volt ezzel.

"Mondd csak..."kezdte a Will " hogyan is jutottál arra az elátkozott helyre? Elizabethből egy értelmes szót sem lehet kihúzni azóta hogy megha...ööö...elmentél...."kérdezte. Persze világos volt mindkettejük számára, hogy mire megy ki a játék, Will a csókra volt csak igazán kíváncsi. Amilyen naiv volt, még el is hitte Jackről, hogy valóban önszántából marad a hajón, és nem odaláncolták. Ilyesmi meg sem fordult a fejében.

"Lizzie átvert" kezdte Jack "elterelte a figyelmemet, és odabilincselt az árbóchoz."

"Mii?? "hüledezett Will. Tehát akkor csak ezért csókolta meg Elizabeth? Mert tudta, hogy leginkább így terelheti el a figyelmét? kérdezte magában.

"Hát ez nem semmi" mondta végül hangosan.

"Hát ez nem" folytatta Jack a a közhelyes beszédet, majd igyekezett lerázni a fiút.

"Idelye lenne aludni, hosszú út vár még ránk....illetve azt sem tudom, hova tartunk. " fejezte be kissé értelmetlenül a mondatot. Azzal Will elindult a kabinja felé.

Jack csak órák múltán, hajnalban döntött úgy, pihen ő is egy kicsit. Átadta Gibbsnek a kormányt, és a kabinja felé vette az irányt. Épp elhaladt volna Elizabeth ajtaja előtt, de valami megállásra késztette.

"Fogalmam sincs mi ütött belém...azóta a csók óta valami megváltozott" gondolta magában.

" Legszívesebben bemennék hozzá, és folytatnám ami a kormánynál abbamaradt...." már épp be akart nyitni, mikor észhez tért.

"Teljesen megőrültem?" mondta félhangosan, majd benyitott a saját kabinjába. "Mit is akarhatnék tőle, hiszen menyasszony...." morfondírozott magában. "A legjobb lesz, ha alszom egyet. Lehet hogy csak a rum teszi..." morgott, majd lepihent ő is.

Egy jó óra múlva mindenki nagy csattanásra ébredt. Jack épp hogy csak elaludt volna, de most azonnal felpattant.

"Mi a fene volt ez?" mondta, majd magára kapta a ruháit.

Felviharzott a fedélzetre, ahol rémisztő látvány tárult elé. Mindenhol kalózok álldogálltak, csak épp nem voltak ismerősek. Gibbset nyakon fogva ráncigálták.

"Na mi van öreg? Hol a drágalátos Sparrow kapitány? A vezérünknek beszéde van vele!"

Jack előlépett a félhomályból.

"Engem kerestek?" kérdezte a szokásos hülye vigyor kíséretében.

"Igen téged" lépett elő egy nagydarab ázsiai a félhomályból.

"Sao Feng vagyok" közelebb lépett "talán nem ismersz meg te féreg?" azzal nyakon ragadta a rémült kapitányt.
"Hát, már kezd derengeni valami..." Feng a képébe ordított " Mert én emlékszem rád, nagyon is jól!"

Az ellenséges matrózok röhögésben törtek ki.

Végül Elizabeth is odaért, és Fengre kiálltott.

"Engedje el, nem ebben állapodtunk meg!"

Feng elengedte Jacket, és a lányhoz lépett.

" De bizony, pontosan ebben" majd visszanézett Jackre "azért adtam hajót hogy elhozhassátok nekem ez a gazembert" nézett Liz szemébe.

"Hogy mi??" értetlenkedett Jack, és odament a lányhoz "Már megint ki akarsz csinálni?"értetlenkedett.

"Nem volt más esélyünk hajót szerezni, így megállapodtunk Fenggel "mondta Jacknek "csak épp nem gondoltam hogy utánunk jön" fejezte be, majd leszegte a fejét.

"Hát ez szuper!" akadt ki Jack " ezért igazán kár volt visszahozni arról az átkozott helyről, ott legalább nem akart senki megölni" belenézett Lizzie arcába" Köszönöm kedves, a nagy semmit!"

" Vigyétek" adta ki a parancsot Feng.

Azzal megragadták a kalózt. Jack hiába kapálózott, a kardja a kabinban maradt, ráadásult négyen támadtak rá. Megkötözték a kezét, és a hajójuk felé taszigálták.

Ekkor hatalmas robbanás rázta meg a hajót.

A kelet-indiai-társaság hajója tüzet nyitott rájuk. A nagy kavarodásban észre sem vették hogy a közelben van.

Többen a földre estek, köztük Jack fogvatartói is, amit a nagyszájú kalóz gyorsan ki is használt. Elizabethhez ugrott, és kirántotta annak kardját. Kiszabadította kezeit.

"És most futás!" kiáltotta, Elizabeth követte.

"Most mit fogunk csinálni?" kérdezte a lány, miközben a fedélköz felé rohantak.

"Mit csinálnánk, tüzet nyitunk mi is" hadarta Jack. A matrózai követték őket:"Mit csináljunk kapitány?" kérdezték.

"Ágyút tölts, pörköljünk oda nekik" ordibálta Jack, és a kabinjába rohant.

"Össze akarsz pakolni vagy mi? Siess Jack" kullogott utána még mindig Lizzie.

"A tájolómat keresem" mondta Jack "meg is van" vigyorgott, és zsebrevágta. Kardját, és némi pisztolyt is magához vett.

"Nesze" nyomta Elizabeth kezébe az egyiket" azzal elviharzott.

Ekkor a kölcsönhajó is tüzet nyitott a társaság hajójára, nagy hangzavar támadt, dörögtek az ágyúk.

A két kalóz a fedélzetre rohant. Javában folyt a harc, Fengék visszamásztak hajójukra, onnan támadták az ellenséget.

Ekkor Jack valami hihetetlent látott. A Gyöngyöt.

"Ó édesem, drágám!" kiabált boldogan.

Ekközben Will is megjelent, Gibbs, Tia, és néhány matróz társaságában. "Mi lesz most kapitány?" kérdezték kórusban.

Barbadossa is odaért hozzájuk.

"Az én szépséges hajóm!" vigyorodott el boldogan, mikor meglátta a Gyöngyöt.

Jack felnézett és kajánul Lizre nézett.

"Mond csak Lizzie, szeretnél repülni?"

"Hogy mi?" nézett értetlenül a lány.

Azzal Jack megragadott egy himbálózó kötelet, ami az árbócról lógott, és elkapta Elizabethet. Már át is ugrottak a Gyöngyre.

A többiek is követték a példájukat, igaz, két matróz a vízben kötött ki a csatázó hajók mellett, de hát némi veszteséggel számolni kell....

Jack rohant a kormánykerékhez, és a matrózokra ordított:"Lusta csürhe, vitorlát bonts, kötelet feszíts, indulunk!"

Feng a saját hajója fedélzetén megpillantotta a menekülő Sparrowékat. "Nem ússzátok meg ennyivel, elkaplak Jack Sparrow!" vicsorgott.

A Gyöngy, kihasználva a fejetlenséget, elviharzott az éjszakában. Elvégre a karib-tenger leggyorsabb hajója. A kelet-indiai társaság megkísérelte elsüllyeszteni, de lassúak voltak ehhez. Feng és legénysége ekközben az életükért küzdöttek.

"Hú, ez meleg volt" mondta Jack, miközben büszkén végigsimította imádott hajója kormányát.

"Félek nem úsztuk meg ennyivel"mondta Lizzie vészjóslóan, de Jack a szavába vágott. "Te inkább ne szólj semmit, megint meg akartál öletni "mondta döhösen.

"Mégis mit tehettem volna? Ha nem ígérlek Fengnek, még mindig azon a rohadt szigeten raboskodnál!"

"És mégis ki kért arra hogy segíts?" nézett Jack a képébe.

Ekkor hatalmas robbanást hallottak. Épp mellettük süvített el egy ágyúgolyó.

"Mi a....?" Jack szóhoz sem jutott.

"A társaság hajóji!" kiáltott Elizabeth. Két hajó is érkezett az első védelmére. Fengék pedig épp mellettük haladtak el.

"Sparrow te féreg!" kiáltott át az ázsiai kapitány Jacknek. "Bármilyen lehetetlen is, de össze kell fognunk, különben elvesztünk!" mondta halálravárt tekintettel.

Jack bólintott, és elüvöltötte magát.

"Élesen balra, ágyút tölts!" azzal megindult a kétségbeesett küzdelem.

Órákba tellett, míg sikerült legyűrni a két királyi hajót, de a másik még mindig támadt. Jack a nagy kavarodásban észre sem vette, hogy Elizabeth eltűnt. Néha elkiabálta magát, hátha előrohan valahonnan a lány, de csalódnia kellett. Végül véres küzdelem árán, de együttes erővel legyűrték a vitorlást.

Fenggel egy árva szót se szóltak egymáshoz, csak továbbálltak. Jack örült is magában, hogy ezúttal megúszta a dolgot.

Will odament hozzá. "Jack" kezdte "nem láttad Elizabethet?"

"Miért nem veled volt?" ahogy ezt kimondta, már mindketten rohantak, hogy előkerítsék a lányt. Nem volt sehol.

"Egész biztos, hogy túlélte" mondta Jack "már sokkal nagyobb ütközeteket is átvészelt.

"Kapitány én..." Ragetti Sparrow mellé lépett " azt hiszem Feng magával vitte. Láttam."

"Mii???" nézett össze Will és a kalóz. "Azonnal utánuk!" kiáltott Will. "Szó sem lehet róla" vágott a szavába Jack. "Messzebbről követjük őket, de nem bocsátkozunk harcba. Így is csoda hogy még nem süllyedtünk vissza a tenger mélyére. "Barbadossa is odalépett hozzájuk:

"Egyet kell értenem Sparrowal. Követjük őket, aztán ha kikötöttek visszaszerezzük a menyasszonyodat. " fordult Willhez.

"Rendben." mondta végül a fiú elszántan.

Folytatás hamarosan...