3. fejezet

Meglepő fordulat

Jacket egy hideg, nyirkos cellába zárták, egy másik rabhoz. Az alak az arcába húzta a sötét kalapját, így nem láthatta az arcát. Amúgy sem volt túl ismerkedős hangulatban. Órákig ültek a sötétben összezárva, mire az alak (hang alapján nő) megszólította.

- Te miért kerültél ide?- kérdezte.

Jack tétovázott a válasszal, de végül megeredt a nyelve.

-A bögyében vagyok Beckettnek. Egyébként kalóz vagyok. És kegyed?

- Egy cipőben járunk. Meggondolatlanul megtámadtam Beckették egyik hajóját, amely épp a kikötőbe tartott, és… tudom, nevetséges, hogy erre nem gondoltam, de a kikötőből megláttak, és a segítségére siettek. Elkobozták a hajómat, a Blue Brand-et, (kék tűzcsóvát jelent), és holnap kivégeznek.

- Tehát te is kalóz vagy? –Nézett csodálkozva Jack, miközben felhúzta a túlméretezett kalapot a lány homlokáról.

Nagyon meglepődött, mert ilyen szép teremtést már rég nem látott. A lány világosbarna hajú, néhol már szőke (a sok napsütés megteszi hatását), melegbarna szemű, és mint mondtam, nagyon lágy vonás volt. Ahogy a férfi ránézett, félszegen elmosolyodott.

- Igen, az vagyok. Te pedig minden bizonnyal Jack Sparrow kapitány. Már sokat hallottam rólad.

- Khm...hát igen, híres vagyok. - húzta ki magát büszkén Jack.

- És téged hogy hívnak? –Kérdezte meg végül.

-A nevem Mia Dawson.

- Téged is megelőzött már a híred…

- Szóval hallottál már rólam?

- Mi az hogy!- Nevetett Jack.

Gyorsan repült az idő, miközben beszélgettek. Eldicsekedtek egymásnak a nagy balhéikról úgymond. Másnap reggel Beckett elé állították őket, akinek egy ajánlata volt számukra.

- Nem kertelek. Egyetlen esélyük az életbennmaradásra, ha szabadkalóznak állnak a korona szolgálatában. Ha azonban rajtakapom magukat, hogy át akarnak verni, még az Isten sem menti meg magukat a kínhaláltól. Elég világosan beszéltem?

- Igen. Értjük mit akar. - Fintorgott Jack.

Néhány percig duruzsolt a két kalóz, aztán egyöntetűen mondták:

- Rendben, elfogadjuk az ajánlatot.

- Ez nagyszerű. –Nyugtázta Beckett, majd átnyújtotta a számukra kitöltött papírokat.

SSSSSSSSSS

- Hogy tehettük ezt Jackkel? Akárhogy is van, a barátunk!- Kiabált Willel Elizabeth. Épp a Szimfónia fedélzetére tartottak, mivel ez volt az egyetlen, utasokat is szállító hajó, amely Port Royal-ba tartott.

- Mégis mi a fenét tehettem volna? Hagytalak volna ott meghalni a te kedves barátoddal? Mert hogy nekem nem az, az egyszer biztos!

Elizabeth erre mérgesen elfordult.

- Kedvesem. Próbáljuk meg elfelejteni ezt az egészet, és menjünk végre haza apádhoz. Tartsuk meg az esküvőt, és éljünk végre boldogan.

- Csak hogy én nem olyan életre vágyom, mint te Will. Én kalóz szeretnék lenni.

- Hogy mi???- Akadt ki Will.

- Jól hallottad, ha nem is kapitány, de mint a legénység egy tagja, kalózhajón szeretnék élni. Szabadon, minden kötöttségtől távol. – mondta Elizabeth, és kihúzta magát. Végre elmondta, ami már régóta a szívét nyomta. Mintha egy hatalmas szikla gördült volna le a mellkasáról.

- Ez esetben nem mellettem a helyed. Viszlát Elizabeth. - Mondta Will, majd dühösen felsétált a hajóra.

- Viszlát Will. – Suttogta maga elé Elizabeth - Meg kell találnom Jacket.

Azzal sarkon fordult, és elrohant.

Williamet sírásra késztette szaladó kedvese látványa, ahogy távolodik a forgatagban. Végül erőt vett magán, és megkereste a neki szánt kabint.

SSSSSSSSSS

Elizabethnek fogalma sem volt arról, hogy hová vihette Jacket Beckett, nem tudhatta, hogy épp azon a hajón van, amire rövid ideje ő, és vőlegénye felszálltak.

SSSSSSSSSS

Közben Jack, és újdonsült sorstársa, Mia, éppen elhagyták a hajót. Egyenesen a szipogó Willbe botlottak.

- Hát te meg???- Nézett halálra rémülten a fiú, nem értette a helyzetet.

- Megmenekültem a haláltól. Viszont Beckett csatlósa lettem. Ezzel a kedves teremtéssel együtt. - Mutatott Miára.

Will és a lány kezet fogtak, és bemutatkoztak. A fiút teljesen levette a lábáról a nő szépsége, maga sem értette miért, hiszen nem fogékony az ilyesmire.

- Lizzie merre van? Nincs veled? - Nézett körül értetlenkedve Jack.

- Összevesztünk. Miattad.

- Hogy érted ezt?- Nézett még hülyébben Jack.

- Azt hiszem, érez irántad valamit…- Nézett lesújtottan Will.  - Legszívesebben megnyúználak, de tudom, hogy azzal nem érnék el semmit. Elizabeth csak még jobban meggyűlölne.

- Ugyan már! Ez hülyeség! Elizabeth szeret téged! Minden vágya, hogy hozzád mehessen!

- Már nem. Már az élete célja, hogy kalóz legyen.

- Lizzie? Kalóz?- Jack nagyon idétlen fejet vágott. – Nem tudom őt elképzelni így… Na és merre ment?- Fordult Willhez.

- Egyszerűen elrohant. Eltökélte, hogy megment téged a bitótól.

- Utána kell mennünk! Gyere Will! – Indult el nagy sebesen Jack. Mia és Will összenézett, majd a kalóz után loholtak.

Néhány perc múlva meg is találták Lizt, amint éppen egy hajóra próbált erőszakkal felmenni, hogy megnézhesse Jacket ott tartják-e fogva. Amint meglátta a férfit, nem bírt magával, a nyakába ugrott. Szorosan átölelte, a férfi, pedig mit sem törődve a szenvedő Willel, legalább annyira átfogta. Szívesen folytatta volna a dolgot, ha Elizabeth nem tolja el magától.

- Én, nagyon sajnálom…- Nézett hol Jackre, hol a vőlegényére.

Will sértetten elfordult, és megjegyezte:

- Felbonthatjuk az eljegyzést, ha gondolod.

- Én ilyet nem mondtam!!- Válaszolt Elizabeth.

- Szerintem beszéljétek meg a gondjaitokat a Gyöngyön. Menjünk. - Azzal Jack elindult arra a helyre, ahol kikötötte a hajóját. A többiek szótlanul követték, nem volt ellenvetés. Közben Liz és Mia is megismerkedtek, Liz nagyon kedvesnek találta a kalózlányt. Jack ordibálása törte meg a viszonylagos csendet:

- Hol a fenében van a Gyöngyöm??- Kérdezte magából kikelve.

- Azt hiszem, ott van. - Mutatott a távolba Mia.

Még épp látható volt a horizonton.

- Barbossa azt mondta, beljebb viszi, nehogy észrevegyék a társaság hajói…- Mondta Will idegesen.

- Te egyedül hagytad a hajómon?- Megőrültél?- Nézett rá értetlenül Jack. –Hát ez szuper. Már megint az orrom elől viszik el…

-A Blue Brand rendelkezésünkre áll. Ha gondolod, elviszlek titeket. - Ajánlotta fel Mia.

SSSSSSSSSS

Igazán szép hajó. - Állapította meg Jack.

- Igyekezzünk, különben sosem érjük utol őket…- Mondta Elizabeth.

- Nem fogjuk egykönnyen elkapni, - Kezdte Jack - elvégre a karib tenger leggyorsabb hajója .- Húzta ki magát.

- Kétszer álltál sorba, mikor az önbizalmat osztották? - kérdezte Mia, majd elnevette magát.

Jack sokat sejtetően ránézett.

- Nem csak mikor azt osztották. - Mondta vigyorogva.

- Hülye. – Fejezte be a beszélgetést a lány.

Egyre közelebb kerültek a Gyöngyhöz, de nem annyira, hogy képesek legyenek átmászni rá, vagy rálőni. Bár az utóbbit Jack úgy sem hagyta volna.

SSSSSSSSSS

- Ezek utánunk jöttek…- Vette észre végre a Brandet Barbossa. A nagy örömben, eszébe sem jutott hátranézni. Végül Jackék beérték őket, elvégre ki ismerhetné jobban a Gyöngy irányítását mint a kapitánya. Igaz, nem sokáig volt az, de amíg a magáénak tudhatta, megtanult bánni vele.

Átugrottak a hajóra és a legénység üdvözölte Jacket. Persze akik Barbossa oldalán álltak, egy cseppet sem örültek. A Jackhez hű legénység nagy része lent várakozott a cellákban, csak páran voltak szabadon.

- Végre itt a kapitány!- Örülhetett végre Gibbs, elvégre a férfi a legjobb barátja volt.

- Vége a bulinak .- Fordult Jack Hectorhoz - Takarodj a hajómról!

- A te hajódról? Nem abban maradtunk, hogy mind a ketten kapitányok vagyunk? – vicsorgott Barbossa.

- Eggen… de megszegted a szabályt.

- Miféle szabályt?

- Majd megtudod odalent a csónakban.

Azzal csettintet, és két matróz már taszigálta is a mentőcsónakba.

- Ezt még megkeserülöd Sparrow! – kiabálta magából kikelve Barbossa, aztán eltűnt a fedélzetről.

- Nem volt ez egy kicsit durva? – nézett a kalózra Elizabeth – elvégre segített megmenteni téged. Ha ő nincs, még mindig kereshetnénk.

- Lehet, de akkor sincs joga elhúzni az én kicsikémmel. És ha szükségem lett volna rá? Mondjuk ha üldöztek volna, Mia nincs a közelben, sem a hajója, és… hova mentünk volna? Legközelebb jobban meg fogja gondolni.

- Legközelebb? – nézett rá kérdőn a lány.

- Lesz legközelebb. Úgy sem adja föl. – vigyorgott Jack.

Nem sokkal később elköszöntek a kalózlánytól, aki más irányba indult el a Blue Brandel.

Persze néhány óra múlva Barbossát is felvették, miután eleget nyaggatta Lizzie Jacket, hogy ne kínozzák tovább. A két kapitány ordibált egy sort egymással, majd minden visszazökkent a régi kerékvágásba. A matrózok, köztük Gibbs és Marty (a törpi) csóválták a fejüket, majd folytatták a rumozgatást. Nem volt ebben semmi különös, már megszokták, hogy a két kalóz kissé fura. Pláne Jack.

SSSSSSSSSS

Néhány nappal később a fedélzeten…

- Liz mondd meg az igazat. Már nem szeretsz igaz? Vagy soha nem is szerettél?

- Will ne mondj ilyeneket. Tudod jól, hogy szeretlek. Hozzád megyek feleségül. Fogalmam sincs, mi ütött belém a kikötőben…

- Én tudom. Jacket szereted.

- Hogy mondhatsz ilyen hülyeséget? Jack egy öntelt, beképzelt, szemtelen, műveletlen… soroljam? Semmi közünk egymáshoz.

.- Az ellentétek vonzzák egymást…

- Ugyan. Ez badarság.

- És azzal a kijelentéseddel mi van, amit arról mondtál, hogy kalóz akarsz lenni?

- Egy dolog, mit szeretnék, és egy dolog, mit lehet megvalósítani…

- Tehát, ha megtehetnéd, kalóz lennél?

- Igen.

- Akkor nincs értelme az egésznek. Bontsuk fel az eljegyzésünket.

- Ne butáskodj Will, felejtsük el ezt az egészet! Ahogy mondtad, hazamegyünk, összeházasodunk, lesz egy csomó gyerekünk, és…

- És? Egy boldogtalan feleségem?

- Lehet, hogy boldoggá tesz majd ez a fajta élet is. Sosem derül ki, ha nem próbálom meg.

- Van egy ötletem. Morbid, de talán helyrehoz mindent.

- Mi az?

- Próbáld ki, milyen lenne Jackel.

- Miii???

- Jól hallottad. Talán ha látod, milyen életed lenne vele, rájössz, hogy mellettem a helyed, és nem fog érdekelni többé.

- Ez őrültség. Te is nagyon jól tudod.

- Az, de beválhat.

- Nem leszel féltékeny? Itt leszel végig a hajón amíg és … köhm… kipróbálom Jacket?

- Ha akarod, Port Royalban maradok. Nem szeretnélek együtt látni titeket.

- Na és Jack? Gondolod, hogy belemegy?

- Nem kell erről tudnia. De szerintem, ha tudna róla, akkor sem zavarná. Ő az a röptében a legyet is típus…

- Én nem így látom…

- Tudom, ezért is aggódom.

Elizabeth sokáig gondolkodott, míg végül kibökte:

- Most kurvának tartasz, ha azt mondom, tetszene az ötlet?

- Sosem tartanálak kurvának. Ezt a szép szót is tőle tanultad?

- Nem is tudom…

- Beszélek vele, és megkérem, vigyen el Port Royalba, mert szakítottunk. Épp itt vagyunk mellette, szóval valószínűleg holnap el is megyek. Persze a kis tervünket nem említem neki. Azonnal rád fog mozdulni, ahogy kiteszem a lábam.

- Nem hinném.

- Majd meglátod.

- Will?

- Hm?

- Szeretlek.

- Én is téged Elizabeth.

- De Jack iránt is érzek valamit. Valami egészen mást. Talán csak kíváncsiság, ahogy mondtad.

- Nagyon remélem. A kíváncsiság hamar elmúlik.

- Jó, hogy ennyire őszinték tudunk lenni egymáshoz.

- Igen, az.

- Megbocsátasz majd valaha ha ennek vége? Képes leszel ugyanúgy tekinteni rám?

- Bármit megtennék, csak hogy melletted lehessek. Már most megbocsátottam.

- És…

- És mi?

- Ha arra kerülne a sor… akkor…

- Arra vagy kíváncsi, áldásomat adom-e arra, hogy lefeküdj vele?

- Hát… izé…

- Igen. Hiszen erről szól az egész.

- Értem. Meg sem érdemellek, annyira jó ember vagy.

- Hmm.

- Mennyi ideig tart majd ez a próba?

- Legyen egy hét. Nem, inkább kettő. Aztán gyertek vissza valamilyen ürüggyel Port Royalba.

- Rendben.

- Elizabeth?

- Igen?

- Ígérd meg, hogy mindent elmondasz, ha ennek vége.

- Mindent?

- Igen. A legapróbb részletig.

- Lehet, hogy nem is lesz miről mesélnem…

- Ugyan… ezt te sem gondolod komolyan.

- El sem hiszem, hogy ilyesmiről beszélünk… Normálisak vagyunk mi?

- Lehet, hogy nem…

SSSSSSSSS

Másnap reggel Elizabeth erős fejfájással ébredt a kabinjában. Este eléggé felöntött a garatra, lám, egy újabb rossz szokás, amit Jacktől vett át…

Hirtelen bevillant a beszélgetés Willel.

- Nem tudom elhinni, hogy egyáltalán szóba került. Hogyan tudnám meg nem történtté tenni? Istenem, mi van velem?  - kérdezte magától a lány. Erkölcstelennek, mocskosnak érezte magát, potyogtak a könnyei. Mi lett azzal a lánnyal, akinek pár hónapja minden gondolatát Will töltötte ki? Változhat ennyit egy ember ilyen rövid idő alatt? Lehetséges?

Szégyellte magát, rázta a sírás. A legszörnyűbb az volt, hogy még ebben a pillanatban is csak a kalóz járt a fejében. Hogy mi lenne ha mégis megtenné? Milyen lenne vele? Tudni akarta, milyen is valójában Jack Sparrow. Ő ismerni akarta úgy, ahogyan senki azelőtt… Aztán arra gondolt, hogy  mi lesz, ha belemegy, és borzalmasat csalódik? Ha Jack cseppet sem olyan, mint amilyennek ő, most látja, ha durva, erőszakos… elvégre egy kalózról beszélünk. Egy olyan emberről, aki csak másoknak okozott gondolt egész életében, akinek nincsen más életcélja, csak a rombolás, a lopás, a másiknak kárt okozni… szomorúság. Valóban egy ilyen emberre vágyik? Odadobná magát egy ilyen embernek, ahelyett, hogy a vőlegényének tartogatná magát, ami meg is érdemli? Mert Will jó ember. Nagyon jó ember. Ki tenne meg ilyet a kedveséért? Kinek lenne ennyire fontos a szerelme, hogy a saját boldogságát is képes lenne feláldozni érte? Hiszen az lehetetlen, hogy ugyanúgy nézzen rá, úgy tisztelje mint azelőtt…

Liz fejébe újfent belehasított a fájdalom, talán az ezer gondolat, talán a rum. Lehet, hogy mindkettő. Fogta magát, felöltözött, megmosta a sírástól nedves arcát, és elindult felfelé.

SSSSSSSSSS

Fent Will álldogált Jack társaságában. Úgy tűnt, jó hangulatban folyik köztük a beszélgetés, nyomát sem látta vitának.

Szinte egyszerre néztek rá, ahogyan ráeszméltek, hogy ott van.

- Jó reggelt Lizzie! – köszönt rá Jack mosolyogva. Elizabethet elkapta a felismerés, hogy ő is mosolyog.

- Jó reggelt Jack! – köszönt vissza. –Will? Beszélhetnék veled? – fordult a fiúhoz.

- Nekünk már nincs miről beszélnünk. Hamarosan elérjük Port Royalt, és szétválnak útjaink. Kalóz lehetsz te is, ahogy akartad.

- De Will! – kiáltott rá rémülten a lány. Ráeszmélt, hogy már megy a színjáték…

- Nem érdekel, mit akarsz mondani. Belefáradtam már ebbe az egészbe. Mindjárt partközelbe érünk, és vége lesz.

A lány falfehér lett. Halálra rémült a tudattól, hogy nem tehet semmit. Ha most elmondja, mégsem szeretné, ha a tervet követnék, lebuknának Jack előtt. Ha pedig nem fejtenék ki bővebben, miről volt szó, a férfi addig nyaggatná, amíg el nem mondja. Az pedig borzasztó lenne! Mit gondolna róla Jack? Egy kis hülye libának tartaná, aki ráadásul könnyen is kapható. Ezt nem akarta. Nagyon nem. Végül úgy döntött, hallgat. Lesz ami lesz. Talán nem változik majd semmi, ha Will tényleg elmegy. Lehet, hogy Jack nem is akar majd tőle semmit, és nem lesz a fiúnak igaza.

Néhány perc némaság után Jack törte meg a csendet:

- Tényleg itt akarsz velünk maradni, és kalózkodni? – nézett a lányra. Elizabeth elszánt volt.

- Igen. Ezt akarom. – majd erőteljesen Willre nézett. Ezzel is próbálta volna jelezni, hogy nincs terv, menjenek mindketten, de a fiú ezt figyelmen kívül hagyta.

Pedig valójában tudta, mit akar üzenni a lány. Neki jobb lett volna, ha ketten mennek haza, és folytatják ott, ahol abbamaradt, de tudta, hogy ezzel nem segítene magukon. Érezte, hogy idővel Elizabeth visszavágyna a kalózhoz, és tartott attól is, hogy a távolsággal csak olajat öntene a tűzre. Azt akarta, hogy vége legyen ennek az őrületnek, hogy Elizabeth boldogan menjen hozzá, nem úgy, hogy közben másról ábrándozik… Remélte, hogy nem követett el végzetes hibát azzal, hogy felvetette ezt az ötletet, és még visszakaphatja a lány szívét. Szerette a lányt, igazi, őszinte szerelemmel, talán túlságosan is. Ennyire nem szabad szeretni, mert csak fájdalom jár érte cserébe. De ő vállalta ezt is,  ha esélyt látott arra, hogy a lány újra őt akarja. Akkor pedig semmi sem szabhat nekik határt, olyan boldogok lehetnek, mint még soha.

- Isten veled Elizabeth. – mondta, majd beszállt a csónakba.

A távozásának okán összegyűlt a matrózok nagy része, és egy emberként búcsúztak a fiútól. Nem mindennap fúj a szél feléjük egy ilyen rendes embert.

Lassan vízre eresztették, majd Mr. Cotton kievezett vele a partra. Csak pár perc volt az egész, de Liz óráknak érezte. Távolodó kedvese képe egy életre belevésődött a lelkébe.