- Es as a nap amelyre mindannyian emlékesni fogtok! A mai napon újra láthatjátok Jack Sparrow kapitányt! Reskess Port Royal! - mondta fennhangon egy sötét kabátos, háromszögletű kalapos férfi. Akarom mondani, öregember... Ősz, ritkuló haja a válláig ért, és mindenféle apró kacat volt belefűzve. Az arca iszonyatosan ráncos volt, a homlokát kifakult, piros kendő fedte, a szemei faszénnel voltak körberajzolva. No meg hiányzott néhány foga... Ez volt az oka annak, hogy az sz, a cs és a z betűket s-nek ejtette... Persze, a jobb fölső szemfogára nagyon vigyázott, mert az be volt aranyozva.
Na, de a lényegre térve, az öreg éjfél előtt kicsivel szállt partra. Büszkén lépkedett a város utcáin, habár bal kezében botot szorongatott... Elmélázva sétálgatott amikor egyszer csak egy alak lépett hozzá. Holdtölte volt, így hősünk nagyjából ki tudta venni az előtte álló személyt, annak ellenére, hogy a látása már közel sem volt a régi...
Maga meg mit művel itt ilyenkor? - kérdezte a nő, elnézést, néni. Ő is eléggé ráncos volt, egykor dús, hullámos haja most ritkásan lengedezett a szélben.
Állj el as utamból nyanya! - förmedt rá a másik.
Azt már nem! - az idős nénike, hajlott háta és reszkető tagjai ellenére meglepően tisztán és frissen beszélt. Erre a kalapos figura nagy nehezen, nyöszörögve elővette az övébe tűzött fegyverét, ráfogta és kibiztosította.
Én Jack Sparrow kapitány vagyok! Világos? Állj el as utamból, vagy nyomban lelőlek!
Óóó... Jack? - tudakolta a néni olvadozó hangnemben.
Ki más? - kérdezett vissza értetlenül a szólított.
Én már vagy 50 éve várok rád! - felelte az öregasszony, majd tétován odatipegett hozzá és nagy nehezen átölelte.
Kisi Lissi. - moytogta megenyhülten Jack. Néhány pillanattal később egy másik öreg bácsi is feltűnt.
Eliszabeth - kiáltotta felháborodottan. Neki is hiányzott néhány foga, de mégis máshogy beszélt...
Megcalsz engem!
Jajj Will, miért vagy olyan féltékeny? - morogta a néni szemforgatva, miközben elhúzódott Sparrowtól.
Áhá! As eunuch! Mindig is tudtam, hogy olyan hülye marads amilyen voltál!
Te cak ne szólj bele! Elcábítod a feleszégemet! Pedig ő közel 50 éve hűszégesz hosszám! - az öregasszony elvörösödött.
Na és? Aki jobb as jobb... Tagadhatatlanul ellenállhatatlanabb vagyok mint te, kedves William. - erre Elizabethből hajszál híján kirobbant a röhögés. A dolog végül odáig fajult, hogy Jack kirántotta a kardját, de azonnal el is dobta és jajgatva a hátához kapott.
ÓÓÓ, es a fránya reuma...
Próbáltad már a calánt? - terelte el a témát Turner.
Nem. Miért, hatásos?
Csak szivat. Neki se jött be... - vágott közbe a néni.
Na tessék! És én anno megbístam benned!
Ha jól emlékszem, te voltál asz aki folyton átvert! - ennél a pontál kivágódott egy ablak és egy vörös képű nő hajolt ki rajta.
Halkabban ordítozzanak már, öregek! Megzavarják a nyugalmunkat!
Öreeeg? Ééén? A Karib-tenger legrettegettebb kalósa? AKINEK MINDENKI ISMERI A NEVÉT?? Jack Sparrow kapitány ÖREG??
Hát modjuk esz igasz... Te vagy köszülünk a legidőszebb. Őőő, várjunk cak. Én vagyok 81, Eliszabeth 72, éész te Dcack... Iszéé...
94... - moytogta zavartan az említett. - És a nevem Jack!
Will, azt hittem már, hogy az IQ-dra mondod, hogy 81... - szólt közbe Elizabeth. - De amikor azt, mondtad, hogy 72, rájöttem, hogy a korunkról van szó... - Turner erre összeszűkítette, a ráncoktól amúgyis szűknek tetsző szemét.
Mióta vagy ilyen szemtelen, asszony? - hörögte felháborodottan.
Hehhe, béna eunuch. Mindig is tudtam, hogy... Úristen, William, asért ast nem gondoltam volna, hogy a földön fogs fetrengeni... - jegyezte meg Jack. Will térdre rogyott, a szemei kiguvvadtak, a kezét a mellkasára szorította.
A szívem...
Mi van vele? - érdeklődött Liz.
Megáll...
Óóó... - sajnálkozott a felesége. - Lehajolnék, de tudod, a csigolya-kopásom...
Nem isz szegítesz... Kösz szépen.
Sívesen. - vigyorgott Jack.
Dögölj meg Sparrow... - lehelte a haldokló, aztán elterült a macskaköves utcán. A másik kettő egy percig néma csöndben állt.
Akkor most... Meghalt?
Nagyon úgy nés ki...
Huhh, már egy ideje untam, hogy folyton ki kell szolgálnom...
Nekem meg folyton as utamba állt... Na sebaj, majd megvígastaljuk egymást. - mondta az öreg kalóz és közben gonoszul vigyorgott. Elizabeth erre elpirult.
Biztos, hogy jó ötlet ez?
Ó, hogyne, mi ross van abban, hogy egy régi jó barát megvígastal egy segény, öreg ösvegyet? - a néni közelebb tipegett és megint átölelte. Így ér véget a történetem. Özvegy Mrs. Turner és Jack Sparrow kapitány boldogan éltek, amíg meg nem haltak... Szóval másnap nagy pompával temették el őket. Mindhármukat...
AJÁNLOM AZ OLDALT
