1. fejezet

A történet a harmadik rész befejezése után kezdődik, amikor Will elhajózott a Bolygó Hollandin, Elizabeth pedig elbúcsúzott Jacktől. Persze nem örökre. Egy kissé viccesre vettem a figurát, de azért nem sorolnám be paródiának. Várom természetesen a javaslatokat a folytatást illetően, meg úgy egyébként is!:)

Elizabeth átlépte a hatalmas ház küszöbét. A szolgálók már szétszéledtek, elvégre az a hír járta, hogy a lány halott, így nincs aki örököljön. Épp a legjobbkor érkezett haza, mivel néhány nap múlva már árverésre bocsátották volna a palotának is beillő épületet.

Most kongott az ürességtől. Milyen boldog is lett volna, ha az apja szalad elébe, hogy üdvözölje! De sajnos a kormányzó halott, bármennyire is nehéz volt elfogadnia. Nem maradt senkije, csak Will, de végül őt is elszakította tőle a sors… Így álldogált magába roskadva az ajtóban. Végül erőt vett magán, és felkereste a szobáját, ahol bár nehezen, de sikerült elaludnia.

Másnap reggel kipihenten ébredt. Gondolta lesétál a piacra, és kerít magának valami harapnivalót. Elvégre már megedződött annyira, hogy akár teljesen egyedül is el tudja látni magát. Nem volt nála túl sok pénz, csak amit a hajón kapott Jacktől, hogy hazajuthasson. Egy reggelire való azért még maradt belőle. Unottan nézelődött a forgatagban, rengeteg ember szaladgált jobbra-balra, a lány pedig alig győzte kapkodni a fejét. Végül arra jutott, hogy a legjobb az lesz, ha beül a közeli kocsmába, elvégre ott is ehet, és még rumot is vehet magának. Az utóbbit eléggé megszerette az utóbbi időkben, egy rossz szokás, amit Jacktől vett át.

Az egyik sarokban foglalt helyet. Elég durva kinézetű emberek voltak körülötte, de cseppet sem zavartatta magát. Elvegyült köztük a férfiruhájában. Nem tűnt fel különösebben senkinek.

Éppen végzett az evéssel, és már a rumot iszogatta, mikor egy férfi odalépett hozzá. Nem más volt, mint a jó öreg Jack.

- Á, Lizzie! El sem váltak az útjaink, és újra találkozunk! – huppant le mellé a férfi.

- Én is örülök, hogy látlak! – mosolyodott el a lány - Mégis mit keresel itt? Nem a Gyöngyön kéne lenned?

- Megint elvesztettem… - nézett rá a férfi – de segíthetnél visszaszerezni, ha nincs jobb dolgod. – tette hozzá vigyorogva.

- Még mit nem! Épp elég kalamajkába keveredtem már miattad Jack! Nem szándékozom továbbra is szerepelni a piti kis játékaidban! – morogta gondterhelten Elizabeth. Tulajdonképpen nem volt semmi terve a jövőre nézve, és nem is lett volna ellenére ismét izgalmas dolgokat tenni, de másrészről tudta, hogy egyszer ezt is abba kell hagyni. Ebben pedig neki kell kimondania a végső szót.

- Hát rendben, te tudod, szívem. – nézett rá bánatosan Jack – Pedig van egy tervem, hogyan is kaphatnád vissza a kedves Williamet…

- Hogy? Mi a terv? Mondd el! – ugrott fel a lány.

- Valamit valamiért kedvesem. Ha segítesz visszaszerezni a Gyöngyöt, lesz hajónk a terv végrehajtásához. Mégsem indulhatunk neki gyalog!

- Érzem, hogy megint bajba keversz, de vállalom. Eddig még a terveid nagy része bejött. Nagyon ajánlom, hogy ez is így alakuljon! – nézett rá Liz.

- Bízz bennem! – mosolyodott el Jack.

Hamarosan megtalálták Gibbst, aki matt részegen feküdt egy árokban. Mivel nem tudtak volna mit kezdeni vele ilyen állapotban, végül otthagyták. Jack azért még firkált egy fecnit, és az öreg zsebébe tette. Az állt rajta, hogy találkozunk Tortugán.

Végül lesétáltak a kikötőbe.

- Először is, hajót kell szereznünk. – szögezte le Jack – aztán utánuk eredünk.

- És mégis hogy szerzünk hajót? Lehet, hogy Tortugán csak úgy hajigálják az emberek után a hajókat, de ez itt Port Royal! Itt nem lehet egykönnyen hajót bérelni!

- Nem gondolod Lizzie, hogy bérelni fogunk? Lopunk, az a legegyszerűbb! – vigyorgott Jack.

- Na persze! Hogy aztán megint az egész flotta a nyomunkban legyen! – fordult sarkon Liz. – Kösz, de én ebből inkább kimaradok!

- Ugyan már kicsim, tégy meg ennyit a drága Willért! Ő is gondolkodás nélkül utánad sietne… ha tehetné. – fejezte be kissé zavartan Jack.

- Tudom. De van más megoldás. Miért nem keresünk egy olyan hajót, amit megvehetnénk? Van pénzem Jack, mindent én örököltem az apámtól.

- Hát. Nekem csak egyszerűbb lenne így…

- Rendben. Nálam van néhány kötvényről szóló irat. Éppen ma akartam berakni a bankba. Ezekkel is biztosan fizethetünk.

Végül némi keresgélés után ugyan, de sikerült megszerezniük egy hajót. Liz örökségének legalább a negyede bánta, de mit számít ez, ha ilyen cél lebeg az ember szeme előtt. A hajó neve Loadstar, azaz Vezércsillag volt.

Ezek után nem volt más hátra, mint megpakolni némi élelemmel, és persze rummal, aztán irány Tortuga, ahol legénységhez juthatnak. Szerencsére Liz is értett a hajó irányításához, így ketten elegen voltak ahhoz, hogy megtegyék ezt a viszonylag rövid utat.

§§§

Alkonyodott. Liz a korlátnál állt, és Port Royal egyre távolodó alakját csodálta. Már égtek a fények a városban, az ablakokban gyertyák világítottak, az utcai lámpásokat meggyújtották. Furcsa érzés kerítette hatalmába. Keze önkénytelenül is az övére csatolt kis dobozra tévedt. Abban őrizte Will szívét.

Hátrafordult, és Jacket nézte. A férfi a kormányzással volt elfoglalva, miközben a tájolóját méricskélte. Egyszer csak élesen rápillantott a lányra, majd gyorsan elkapta onnan a tekintetét. Végigfutott Liz agyán, hogy talán éppen rá mutatott a tájoló, ezért nézett rá a férfi. Visszaemlékezett arra, mikor annak idején a Gyöngyön hajózva is minduntalan a tájolót nézegette. Bármire is gondolt, bármire is fókuszált, minduntalan Jackre mutatott. Először figyelmen kívül hagyta, aztán világossá vált előtte mennyire vonzódik a férfihoz. Így utólag belegondolva, nem tartotta túl helyesnek a döntését, miszerint vele tart.

Lehet, hogy megint csak átveri, és valójában semmilyen terve nincs Will menekülését illetően…

- Mondd csak Jack, – lépett oda hosszas gondolkodás után a férfihoz – elmondod végre mi is az a nagy terv?

- Persze drágám, hogyne. Kitámasztom a kormányt, aztán mehetünk megvitatni a dolgokat.

- Megkérhetnélek, hogy ne szólíts, kicsimnek meg drágámnak? Nagyon kellemetlen! – morgott Liz.

- Hogyne szívecském!

- Jack! Fejezd ezt be!

- Jól van, jól van. Tudom, már Mrs. Turner vagy. Nem hívhatlak akárhogy. Azért a Lizzie maradhat?

- Persze, azzal semmi bajom.

- Jól van Lizzie. Addig menj le a kabinomba, és szerezz némi rumot. Mindjárt megyek én is.

§§§

- Térjünk a tárgyra. – ült le Jack a meglepően tágas kabinban – Elmondom, hogyan szabadíthatnád ki Willt. Ugyebár a Hollandi nem maradhat kapitány nélkül igaz?

- Igen.

- De ha lenne valaki, aki olyan rendes, és önfeláldozó, és…

- Van egy olyan érzésem, hogy most jössz te a képbe… - mondta unottan a lány.

Jack sóhajtott.

- Aki átvenné szegény, drága Will helyét a Hollandin..

- Úgy érted, hogy te vennéd át? Megőrültél? Örökké hajóznod kellene, csak 10 évente léphetnél partra, akkor is csak egyetlen napig!

- Tisztában vagyok vele. Éppen ezért tetszik a dolog. Örökké hajózhatnék! Örökre kapitány maradhatnék!

- Jézusom, Jack, te teljesen bekattantál. Mit gondolsz, ki várna téged a parton tízévente? Ha nem vár rád senki, tudod mi lesz!

- Ugyan, ez csak részletkérdés. Éppenséggel te is várhatnál rám.

- Mi? Én? De hiszen nem érzek irántad semmit!

- Nem is kell, csak 10 évente egyetlen napra tégy úgy mintha éreznél! Nem ér meg neked ennyit Will? – nézett a lány szemébe.

- Úgy érted hogy arra az egy napra legyünk olyanok, mint a szerelmesek? Mi ütött beléd Jack? Hiszen feleség vagyok!

- Tudom, tudom. De ha ezt nem teszed meg, akkor én is olyan leszek, mint Jones. Emlékszel még milyen szép ábrázata volt? Ugye nem akarod, hogy én is olyan legyek?

- Persze hogy nem, csak… olyan furcsa, hogy ilyet kérsz tőlem.

- Nekem sem épp hétköznapi, hidd el.

- És hogyan akarod átvenni Will helyét, úgy, hogy nem ölöd meg?

- Van erre is tervem, ne aggódj. Utánajártam a dolognak. Van egy talizmán. – ezzel egyidőben előkapott egy régi térképet is, és lecsapta az asztalra.

- Hagy találjam ki. Ez vezet el a talizmánhoz.

- Talált, süllyedt.

- Csak egy dolgot nem értek Jack. Mégis minek neked a Gyöngy, ha egyszer a Bolygó Hollandi kapitánya leszel? Nem mindegy, hogy melyik hajón jutsz el oda?

- Nagyon nem mindegy kedvesem. Hoppsz. Akarom mondani Lizzie. –azzal nyelt egy nagyot.

Elizabeth kérdőn nézett rá.

- Ki akarom cserélni a Hollandit a Gyöngyre. Ebben is segít a talizmán többek között. Ti pedig elhajózhattok a Hollandival.

- Á, hogy is nem gondoltam erre. Csodáltam is, hogy meg akarsz válni a Gyöngyödtől.

- Azt soha. Na, megegyeztünk?

- Gyanús vagy te nekem Jack.

- Ugyan. Mi gyanús van ebben? Én is jól járok, ti is, itt a vége! Most pedig igyunk! – mondta, majd nagyot húzott az üvegéből.

Elizabeth bólintott, majd maga is meghúzta az üvegét.

§§§

Másnap reggel.

- Liz! – rohant be a lány szobájába Jack – azonnal kelj fel, hallod? Nagy baj van!

- Jézusom Jack, hogy képzeled, hogy csak így berontasz a szobámba? És ha épp ruhátlan lettem volna?

- Akkor jól indulna a napom. Viccet félretéve, van egy icike-picike probléma.

- Nos?

- Léket kaptunk! Süllyed a hajó Lizzie!

- Ezt most nem mondod komolyan ugye? Miféle kapitány vagy te?

§§§

Szerencséjükre éppen egy sziget mellett haladtak el, így hamar ki tudtak evickélni a partra. A csónak viszont olyan korhadt volt mint a hajó, így mire partot értek, már az is kilyukadt.

- Ezt egyszerűen nem hiszem el! Már megint itt ragadtunk egy átkozott szigeten! – rohangált fel-alá Liz mérgesen csapkodva.

- Nézd a dolog jó oldalát drágám, végre élvezhetjük egymás társaságát! – mondta vigyorogva Jack.

- Vedd tudomásul, hogy ha te lennél az utolsó férfi a földön, akkor sem kellenél!

- Hát, pedig nagyon úgy néz ki, hogy egyenlőre én vagyok az egyetlen hímnemű a közelben.

- Elegem van! Érted? Elegem van! Állandóan bajba keversz, folyton, csak a bajt hozod rám! Istenem, mi a fenének kellett veled tartanom?

Jack bánatosan nézte, majd megszólalt:

- Megyek keresek valami alvásra használható helyet, addig te cirkuszold csak ki magad. – mondta, majd elindult a közeli bozótos-fás rész felé.

- Ezt nem hiszem el!- huppant le lemondóan Liz a homokba.